Látható vagányság – még mindig földönkívüliekként tekintenek a magyarok a vakokra

Sándor Erzsi, a népszerű újságíró most megírta vak fia, Tomi történetét. 

...„Leginkább azt akartam megosztani az emberekkel, hogy mi minden baj közepette jól akartuk érezni magunkat, nem kisajátítani egymást, nem rátelepedni a másikra, ami egy egészséges gyermek esetében is előfordul, fogyatékosoknál pedig nagyon jellemző. Hogy békén kell hagynom, hogy önállóvá váljon, és hogy nekem se kelljen mindent feladnom érte.” ...

 ...milyen dühítő, amikor egy szülő diszkréten jelezni szeretné a környezete számára, hogy a gyermeke nem lát: ráhúz egy sárga-fekete pöttyös (a vakság egyezményes jelölése) úszósapkát a fejére a medencében, és senki nem veszi figyelembe, mert azt sem tudják, mit jelent. Tomi is azt meséli: a fehér botján is szinte átesnek az emberek, annyira nem figyelnek oda vagy annyira érzéketlenek.

...október 15-i Fehér Bot, azaz a vakok és gyengén látók nemzetközi napja alkalmából érdemes elgondolkodni azon, hogy Tomi története (derűje, életfelfogása) mennyire nem általános.

 „Elképesztőnek tartom, hogy nálunk mennyire félnek a fogyatékosoktól, és emiatt milyen pokolian kiszolgáltatottá teszik őket...

... nyitni kellene, lehetővé tenni például a szabad iskolaválasztást és az integrációt.
 És elsősorban megváltoztatni azt az elutasító hozzáállást a fogyatékkal élőkhöz, amit ma nálunk a politika is megerősít.”

Szegény anyám, ha látnám  
(október végén a boltokban)

Teljes riport itt:
http://www.vasarnapihirek.hu/izles/lathato_vaganysag_meg_mindig_foldonkivuliekkent_tekintenek_a_magyarok_a_vakokra