2014. márciusától lépett életbe a Támogatott döntéshozatal jogintézménye
Magyarországon, ezt is lehet kérni, nemcsak gondnokság alá helyezést a segítségre szoruló/nak, családtagnak, rokonnak.
Ez a törvényi idézet az új Ptk-ból lényegre törően
megfogalmazza hogy a támogatott döntéshozatal nincs szembeállítva a gondnokság
alá helyezéssel, hanem kiegészíti azt. Mindenki maga- illetve a felnőtt korú
gyermeke állapota- dönti el, hogy melyiket választja.
2:38. §
[A támogató
kirendelése]
(1) A gyámhatóság az egyes ügyei intézésében, döntései
meghozatalában belátási képességének
kisebb mértékű csökkenése miatt segítségre szoruló nagykorú számára,
annak kérelmére - cselekvőképessége korlátozásának elkerülése érdekében -
támogató kirendeléséről határoz.
(2) Ha a cselekvőképességet érintő gondnokság alá
helyezési perben a bíróság úgy ítéli meg, hogy a cselekvőképesség részleges
korlátozása sem indokolt, de az érintett személy meghatározott ügyei intézésében
belátási képességének kisebb mértékű csökkenése miatt segítségre szorul, a
gondnokság alá helyezés iránti keresetet elutasítja, és határozatát közli a
gyámhatósággal. A támogatót a bíróság határozata alapján az érintettel
egyetértésben a gyámhatóság rendeli ki.
(3) A támogató kirendelése a nagykorú cselekvőképességét
nem érinti.
Mivel sokakat érint ez a téma a nagyobb gyerekek/felnőttek szülei közül, több véleményt is találhattok ebben a Posztban.
Tájékoztató: a támogató illetve gondnokság eljárásaiba
https://drive.google.com/file/d/0BxGLm9YTn-9bbGRveEsyeXd1VFRNXzhmeVBPSklRbUs3Q3Fj/view?usp=sharing
Egy kedves ismerősöm írt erről bővebben:
"Mint szociális munkás szeretnék néhány szót írni és
természetesen ez csak saját vélemény): mind a gondnokság alá
vétel, mind a támogatott döntéshozatal jogintézménye alapvetően
a fogyatékkal élő személyek ÉRDEKÉBEN születtek. Sajnos nagyon
sok visszaélés megtörtént, ezért igyekszik a jog védeni az ő
jogaikat. Ez alapvetően jó és rendkívül szükséges.
Az intézményrendszer minősége előfordul, hogy elavult, sokszor
előfordul, hogy túlvédi, és ezáltal akadályozza a "kliens"
jogait. De ettől még nem mondhatjuk, hogy a hivatalos gondnokok
mindegyike és a gyámhivatal rabszolgaságba taszítja a
cselekvőképtelen időst, pszichiátriai beteget, fogyatékkal élő
személyt.
Az a kulcsszó szerintem mindkét törvényben, hogy valaki
MILYEN MÉRTÉKBEN CSELEKVŐKÉPES, milyen mértékben van annak
BIRTOKÁBAN, hogy SAJÁT ÉLETE DÖNTÉSEIRŐL FELELŐSSÉGTELJESEN
tudjon dönteni. Felismeri-e, ha valaki érzelmi, testi
közeledésének motivációit, a manipulációkat, megérti-e a jogi
döntések, szerződések aláírása ELŐTT azok
következményeit.
Óriási különbség van idős és idős között, pszichés betegek
betegségfokozatai, fajtái között és a fogyatékkal élő személyek
betegségének súlyossága között is.
Van olyan fogyatékos ember, aki ALKALMASSÁ válik
fejlesztésekkel, tanulással a felnőtt korára FELELŐS DÖNTÉSEK
MEGHOZATALÁRA, valaki pedig sajnos még a fejlesztések mellett is
védelemre szorul egész életében. És minden szülő maga döntse el,
hogy gyermeke felnőttkorúvá válása után mennyire engedheti el a
kezét, hogy élete során SOHA SENKI ne foszthassa meg a beteget
jogos biztonságától, örökségétől, van-e a környezetében olyan
személy, aki őszintén segíti a cselekvőképtelen, vagy nagyon kis
mértékben cselekvőképes személyt.
Tudom, hogy nagyon szomorú dolog ezen hozzátartozóknak
gondolkodni, mégis úgy érzem, nem általánosíthatunk, nem a jog
az ellenségünk. Egyik törvény van akinek akadály, van akinek
biztonság. A jog lehetőség. Nekünk, szülőknek, hozzátartozóknak
fontos döntenünk, ha felnőttkorú fogyatékkal élő gyermeket
nevelünk, ill. hozzátartozót ismerünk.
Sokféle összetevője van. A legideálisabb, hogy szerető
környezetben a szülő segíti, támogatja, gyámkodik a gyereke
felett, ha a belátási képesség nincs, vagy nagyon alacsony a
betegség miatt felnőtt korban is. Ha pedig nagyon enyhe a
fogyatékosság mértéke, magas lesz a felnőtté váláskor a belátási
képessége, rendkívül előkészített minden részében az önálló
életvitel, akár különélése a gyereknek, akkor csak egy olyan
segítség, jogi kategória választása indokolt, mint a támogatott
döntéshozatal intézménye. A teljes leválást szerintem szükséges nagyon
időben elindítani, amilyen ütemben-, és amennyire csak
lehetséges. Mert nyilván a szülő aktivitása nem tart általában
addig, amíg a gyereknek szüksége lesz rá.A támogatott döntéshozatal intézménye egy
plusz lehetőség az eddigiekhez képest.
A jog
útvesztőin kevesek igazodnak el segítség nélkül, még egy SZJA
kitöltéshez is szakember kell.
A támogatott döntéshozatal intézménye kicsit
törvényesített formája annak, amikor mindannyian kikérjük a fontos
döntéseink előtt a hozzánk közel álló személy/ek véleményét. Annyi
különbséggel, hogy itt döntéshozás vagy egy nyilatkozat során jelen is
lehet a támogató, ami plusz védelem. Az
emberek többségének szerintem
szüksége lenne támogatóra.
Az én dilemmáim a következők: vajon a
támogatott döntéshozatal intézménye létrejöttével van-e oda-vissza út a
gondnokság és a támogatott döntéshozatal között? Hiszen ha a gyámhivatal
szerint nem kell valakit gondnokság alá helyezni, akkor kérheti a
támogatott a döntéshozatalt.
És az eddig gondnokság alá
helyezett személyek kérhetnek felülvizsgálatot? Előfordulhat majd, hogy a
gyámhivatal a korábbi döntését felülbírálja?
Mert a
gondnokság akkor nyújt védelmet, ha a gondnok ténylegesen a gondnokolt
érdekében, és jól végzi a munkáját és a korlátozott ügyek körét sikerült
jól meghatározni.
Megértem mindkét oldalt, akik ellene,
illetve mellette vannak. Szükséges és fontos intézmény, de mivel sok
ellenpéldával is találkozhatunk, ilyenkor sajnos a gondnokolt egyfajta
stigmaként, korlátként élheti meg."
Válasz: ”A gondnokság alá helyezés kezdeményezése és
kötelező felülvizsgálata: A gondnokság alá helyezést a bíróságtól a
nagykorú vele élő házastársa, élettársa, egyenes ági rokona, testvére, a kiskorú
törvényes képviselője, a gyámhatóság és az ügyész kérheti. Ha a gondnokság alá helyezés szükségességéről
a gyámhatóság tudomást szerez, a gondnokság alá helyezési eljárást meg kell
indítania, ha ezt az arra jogosult személyek az erről történő tájékoztatást
követő hatvan napon belül sem teszik meg (2:28.).
Fontos
garanciális szabály, hogy a cselekvőképesség korlátozását elrendelő, azt
fenntartó vagy módosító ítéletében rendelkezni kell a gondnokság alá helyezés
kötelező felülvizsgálata iránti eljárás megindításának időpontjáról, amely
részleges korlátozás esetén nem lehet későbbi, mint az erről szóló ítélet
jogerőre emelkedésétől számított öt év, teljes korlátozás esetén pedig az ítélet
jogerőre emelkedésétől számított tíz év (2:29.)
A gondnokság alá helyezés megszüntetése vagy
módosítása: A cselekvőképességet érintő gondnokságot a bíróság
megszünteti, ha elrendelésének oka már nem áll fenn. A megszüntetést a
bíróságtól a gondnokolt, a gondnokolt vele élő házastársa, élettársa, egyenes
ági rokona, testvére, a gondnok, a gyámhatóság vagy az ügyész kérheti. Ugyanők
kérhetik a módosítást is, azaz a teljes helyett a részleges gondnokság alá
helyezést vagy ez utóbbi tekintetében az egyes ügycsoportok változtatását vagy
számának csökkentését. Ezen perek megindításának helye van a kötelező
felülvizsgálat időpontját megelőzően is (2:30.).”
(Összegezve: tehát, ha már valaki gondnokság alatt áll, akkor már eleve a gondnokságot
elrendelő ítéletben rendelkezni kell a bíróságnak a gondnokság alá helyezés
kötelező felülvizsgálatáról, amelynek max. 5 illetve 10 éven belül meg kell
történnie. Tehát felülvizsgálják ilyenkor, hogy kell-e még egyáltalán az illetőt
gondnokság alatt tartani vagy nem. Ez attól függ, hogy fennáll e még az
elrendelés oka.
Másrészt lehet kimondottan kérni a bíróságtól, hogy módosítsák, vagy
szüntessék meg a gondnokságot. Ezt kérheti maga a gondnokolt is, és azok, akik a
kezdeményezésre is jogosultak voltak.)
Mindenekelőtt az a legjobb ha kivárunk, és nem visszük egyből “ jogi
útra”a kérdést. Van, ahol nem választják egyiket sem - pl. Svédországban-, mert
az adott helyen (ezek szerint), ki tudják védeni a visszaéléseket. Ha szükséges a körülmények miatt és a gyermek védelme érdekében,
akkor a két lehetőség közül bármelyiket választhatja bárki, ha gyermeke felnőtt
korúvá válik. A gyermek mentális állapota az egyetlen amire tekintettel kell
lennünk a döntésnél. Ha kisebb mértékben sérült, akkor a támogatott döntéshozatal
lehet esetleg a jó megoldás. Ha a gyermek korlátozottan cselekvőképes, vagy cselekvőképtelen
akkor valószínű a gondnokság a szükségszerű.
A két lehetőség tehát kiegészíti
egymást.
Mindenki döntse el számára melyik a járható út, vagy egyik sem szükséges.
Hogyan tudom a lehető legönállóbb
életvezetésre nevelni, vezetni a gyerekemet? Mi lesz neki a
legideálisabb, legbiztonságosabb megoldás? Hogyan tud, milyen
mértékben tud leválni a szülőről és tud majd önálló életet élni?
Mind a nevelés, a fejlesztés ebbe az irányba segíti őt!
Szerintem a társadalom elfogadásában lenne fontos még a
szemléletváltozás, és nyilván a fejlesztés színvonala is eléggé
különbözik világszerte.
Sokféle tapasztalat, vélemény van a gondnoksággal kapcsolatosan.
Van aki szerint jó, van aki nem kérné újból, ha választana még egyszer.
Vannak akik nem értenek egyet az elnök asszony véleményével.
Az
előbbi írásokból is kiderül, hogy sokféle összetevőtől függ ez a
döntés.