Úgy indult e mai nap, miután persze elindítottam mindenkit a suliba, hogy a férjem átküldött egy linket. Könnyek között olvastam el, mert felidézte a kislányunk születését, aki 5.gyermekként down szindrómásan született meg. De újabb reményt is adott, hogy közismert személyek is kiállnak olyan értékek mellett amit jónak, helyesnek tartanak, habár várható hogy ez nem mindenki számára marad negatív hozzászólások nélkül. Sokan felelőtlenségnek tartják, de ők nem tudják miről beszélnek. A butaságot pedig nem kellene fitogtatni! Ami nehéz, amikor megszületik egy down szindrómás emberke az pont ez, hogy sokan úgy gondolják nem kellett volna megszületnie. Ez mélységesen felháborító számomra, mert lehet nem egyet nem érteni, de tartsa meg magának az ilyen kegyetlen véleményét. Ha nem tud szeretni akkor a felelősséget hangsúlyozva ne beszéljen arról hogy "szegény testvérek nyakába varrják, majd ha a szülők már nem lesznek." A down szindrómás emberek is képesek az önálló életre és ha segítségre szorulnak akkor is vannak olyan emberek, testvérek akik ezt szívesen teszik.
Szinetár Dóra és Makranczi Zalán kisfia down-szindrómával született.
Közlemény a szeretetről és az elfogadásról:
Hogy elébe menjünk a félreértéseknek és a találgatásoknak... és hogy megakadályozzuk-bár ezt nem nagyon lehet- a “hűha!”, “tragédia”, “dráma”, “micsoda szörnyűség”, szalagcímeket, az általunk továbbra sem kért, rólunk szóló bulvár-cikkek felett.
A napokban egy genetikai vizsgálat eredményeképpen- amit a kórházi gyermekorvosunk javaslatára készíttettünk- megtudtuk, hogy Benjamin babánk fizikailag teljesen egészséges, és bár úgy tűnik csak egy enyhe fokozatban, de Down-szindrómás. A várandósság alatt nem csináltattunk semmilyen erre vonatkozó szűrővizsgálatot az ultrahangokon kívül, mert a baba “kiszűrése”- életének elvétele- egy esetleges Down-szindróma esetén sem volt számunkra opció. Mindig is úgy gondoltuk, ha a Jóisten úgy dönt, hogy egy Downos emberkétől kell tanulnunk szeretetet és elfogadást, akkor így kell lennie. Ezt most is így gondoljuk. Csodálatos családunk van, ahogy a szüleinktől mindig is szeretetet és elfogadást tanultunk, ezt tanítjuk a gyermekeinknek is, akik végtelen szeretettel reagáltak a hírre, és ha lehet, még nagyobb imádattal néznek a kisöccsükre.
Arra jutottunk, hogy egy újabb közös feladatot kaptunk, és ebből is a legjobbat fogjuk kihozni, elsősorban a gyermekeink boldogságát szem előtt tartva. Ahogy azt tettük eddig is.
És mindeközben borzalmasan büszkék vagyunk a mi legkisebb gyönyörű kicsi babánkra is, és tudjuk, hogy jobb helyre nem is kerülhetett volna. Így teljes a családunk, ezzel az édes, igazi kis szeretet-gombóccal.
Ha bárki gondol ránk Vele kapcsolatban, kérjük, hogy így tegye, sopánkodásnak és sajnálkozásnak semmi helye nincs, Benjamin az életünk egyik legszebb ajándéka, és mi igyekszünk méltónak lenni a feladatra, hogy felnevelhessük.
Ezúton kérjük a sajtó képviselőit, hogy tartsák tiszteletben a döntésünket, miszerint ebben a témában csak és kizárólag mi -Benjamin szülei- kívánunk nyilatkozni, azon túl ezzel a témával ne foglalkozzanak.
Továbbá a fenti írás felhasználását, csak annak teljes terjedelmében való idézésének esetében engedélyezzük.
Szinetár Dóra és Makranczi Zalán
Forrás: http://www.blikk.hu/sztarvilag/sztarsztorik/szinetar-dora-vallomasa-down-szindromas-a-kisbabank/8m77stx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése