"Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot. Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat megtanulnak hinni. Ha a gyerekek hitelesen élnek, megtanulják mit jelent szeretni. Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világban. A te gyerekeid hogyan élnek?" (Dorothy Law Nolte)
Sponsorship
- Főoldal
- Bemutatkozás
- Oktatás
- Inkluzió
- Nyomtatható anyagok
- Speciális juttatások
- Ellátások
- Down
- Fejlesztések
- Érdekes cikkek
- Zenék
- Videók
- Könyvajánlók
- Bölcs gondolatok
- Mozgásfejlesztés
- Ovis dalok
- Feladatlapok
- Játék ajánlók
- Iskola
- Partnereim
- Kedvenc játékaink
- Beszédfejlesztés
- Támogatási lehetőség
- Sponsorship
2016. 04. 18.
2016. 04. 05.
Hanabi pocket
A Hanabi egy
olyan kártyajáték, amiben az eddig ismertektől eltérően nem az egyéni
előrejutás, hanem a csapatjáték, és a kooperáció a fontos a győzelem érdekében.
A cél elérése
azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek első hallásra tűnik... A
játékosok (a szabályzat szerint 2-5 játékos játszhat egyszerre) ugyanis nem
láthatják a saját lapjaikat (a résztvevők létszámától függően 5, ill. 4 lap),
hanem azokat úgy kell tartaniuk,hogy képes oldaluk a többi játékos felé néz.
Innentől kezdve érthető, hogy alapesetben fogalmunk sincs arról, hogy mit
tartunk a kezünkben, ebben a többiek segítségére szorulunk, akik utalásokat
tehetnek erre nézve. (És ettől válik a játék kooperatívvá, hiszen pontatlan,
vagy félrevezető információk nagyban befolyásolják a játék kimenetelét.)
13 éves SNI
fiúval játszottunk. Maga a Hanabi alapötlete nagyon motiválta a gyermeket, és külön élvezte, hogy nem
láthatja a lapokat, illetve azt még inkább, hogy az enyémeket viszont igen! J Magát azt az egyszerű szabályt azonban, hogy
újonnan felhúzott kártya képes oldalát nem nézheti meg, egyedül nem tudta
betartani. Automatikusan fordította maga felé a felemelt lapot, így mindig
figyelmeztetni kellett erre. További merevség mutatkozott részéről az utalások
tekintetében. Gyakran nem tudta megállni, hogy ne mondjon el mindent egy adott
kártyáról.(pl. Itt van egy zöld 3-asod.) Máskor olyan információra tett
utalást, ami nem segített, tulajdonképpen az adott helyzetben nem volt fontos.
Igazából nem volt stratégiája, nem látta át, milyen út vezet a győzelemhez. A
kapott utalásokat nagyon nehezen tudta kezelni. Ha két különböző alkalommal
utaltam egymás után egy kártyára (egyik körben a színét, másikban a számát
mondtam meg, a kapott információkkal nem dolgozott, nem tudta összerendezni
azokat. A Hanabi szabály szerinti kivitelezése nehéznek bizonyult, hiszen
eszerint az utalásjelölők nagyon hamar elfogynak, és utána már csak a
szerencsén múlik, hogy mit teszünk le.
Ezért némiképp
módosítva a szabályon, úgy játszottunk, hogy 1 utalásjelölő tokent vissza
lehetett nyerni 1 lap helyes lehelyezésével. Így az utalások lehetősége
megnőtt. Ezenkívül a lehetséges kommunikáción is lazítottunk, a bólogatás, vagy
fejrázás megengedett volt, ezzel is építve a csapatmunkát. Tehát mielőtt pl.
ledobtam volna egy lapot, megfogtam azt, és kijelentettem, szerintem ezt
kellene ledobnom. Erre ő vagy bólogatott vagy a fejét rázta. Tulajdonképpen ez
a könnyítés amellett, hogy gyorsabbá és könnyebben játszhatóvá teszi a
játékot, a gyermeknek is nagyban segít. Hiszen visszajelzései épp olyan
informatívak, mint utalásai. Ahhoz, hogy pl. rábólintson egy kártya ledobására,
neki előre át kell gondolnia annak lehetséges következményeit. Vagy javít, vagy
ront a helyzeten. Ezzel máris a tervezés és előrelátás valósul meg.
A Hanabi nagyon
jól fejleszti annak képességét, hogy több, különböző időben, vagy más
személyektől kapott információt össze tudjunk kapcsolni, és alkalmazni azokat.
Ezzel összefüggésben az emlékezőképesség is nagyon fontos. A szokatlan
szabályok (pl. hogy nem láthatjuk saját lapjainkat) betartása segíti a merevség
oldását, és rugalmasságra ösztönöz.Ezenkívül a sorrendek betartása, az
előrelátás és következmények előrevetítése, a tudatos lépések, döntések,
stratégia alkalmazása is megjelenik. Utalásoknál – ha nyerni akarunk- ki kell
válogatnunk azokat az információkat, amelyek fontosak, és azokat kell
közvetítenünk társunk felé. Így a figyelem összpontosítása újra előtérbe kerül.
Az énközpontú viselkedés helyett a csapat érdekének figyelembevétele a fontos.
A játékötlet maga
szerintem nagyon jó, és több fontos területet megmozgat, amiket fentebb
említettem. A játékleirás viszont hagy némi kívánnivalót maga után, ezért indokoltnak éreztem némi változtatás
beékelését. A játék életkori megkötést nem tesz, viszont szerintem 10 éves kor
alatt nem igazán élvezhető, hiszen sok segítséget, irányítást igényel a
gyermek.
Kiszerelését
tekintve nagyon praktikus, nem sérülékeny, és utazásokra kiváló játék.
/fejlesztő pedagógus ajánlásával/
http://fejlesztojatekvilag.hu/hu/search-content
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)