2018. 03. 20.

Lea iskolába megy

A történet egy Down-szindrómás kislányról szól, aki az élet egy útkereszteződéséhez érkezett.



Volt egyszer egy Lea nevű kislány.

Elérkezett az első nap az iskolában.

Arra készült, hogy az összes többi gyerekkel fog iskolába járni.

De az irányjelző tábla megállította:

Rossz irányba mész! Erre gyere, engem kövess!

A tábla egy speciális osztályba irányította a kislányt.

Miért kell nekem itt tanulnom? -kérdezte Lea.

Mert te sajátos nevelési igényű vagy, a te speciális utad itt kezdődik. Gyere!

Majd meglátod, ha felnősz, ugyanilyen különleges/speciális barátaid lesznek.

Különleges/speciális lesz a munkád is.

És a világtól védett, biztonságos lakóotthonban laksz majd.



De én nem vagyok különleges/sajátos, én Lea vagyok!

Nem akarok különleges házban lakni, olyan házat szeretnék, mint mindenki más.

És elkezdett visszafelé sétálni az úton.

Én nem akarok speciális munkát. Olyat akarok, mint mindenki más.

Nem akarom, hogy csak különleges barátaim legyenek. Mindenkivel szeretnék barátkozni.

Végül visszaértek az útkereszteződéshez.

És nem akarok speciális osztályban tanulni!

Normál osztályba szeretnék járni, ahová mindenki más is jár!



Hát, akkor úgy vélem, neked a másik úton kell menned. -mondta az irányjelző lámpa.

De emlékezz! Lehet, hogy nem lesz könnyű…

Lea ránézett: Ki mondta, hogy a könnyű út a jobb?

Elmosolyodott és szaladt az iskolába a többi gyerekkel.



Hadd kezdődjön a mi történetünk a helyes úton!

A befogadó/inkluzív oktatás emberi jog.

Ideje lebontanunk a korlátokat!