Újra itt vagyok

 Sziasztok! 

Sok éve nem írtam már itt. 2013-ban kezdtem el ezt a blogot, amikor a kislányom négyéves volt. Éveken keresztül gyűjtöttem a különböző fejlesztési anyagokat, információkat, amelyekkel szerettem volna segíteni a sorstársaimnak. Amikor Petra nyolc éves lett egy többségi iskolába került, ekkor sok minden megváltozott. Addig itthon sokat játszva fejlesztettem őt. Jártam vele fejlesztő helyekre is, ez által én is tanultam, amiket itt is meg tudtam osztani. Utána jártam több minden dolognak, amik segíthetnek. Próbáltunk mindent megtenni, amit szülőként megtudtunk. Innentől kicsit átvette ezt az iskola, délután mire hazaért elfáradt, megcsináltuk még a házikat, nem sok idő, energia maradt az itthoni játékos együtt tanulásra, új dolgokra, amit itt megoszthattam volna veletek. Addigra úgy is éreztem, hogy amiket fel lehetett lelni ilyen helyzetre vonatkozó témában, valamilyen módon már szerepelnek a blog repertoárjában. Amikor 4.osztályos lett, akkor újra lett munició, mivel sok minden felkerült az online tanulás miatt, amivel segítették a diákokat, így újra egy kicsit aktívabbá váltam itt. Utána jöttek a felső osztályok, ahol már elvesztettem a fonalat, nem tudtuk azt a tanmenetet már követni, amit a többiek. Petra jól érezte magát, de nem sok baráti kapcsolata alakult ki. Neki nagyon gyors volt az a tempó, ami körülvette őt, de ez érthető is. Most 8.osztályos és új vizekre evezünk, ezért is kezdtem el ezt az írást. Az utóbbi években nem volt mit írnom és általában akkor teszem csak ezt, ha megérint valami vagy találok valami olyan anyagot, amit érdemesnek találok feltenni, foglalkozni vele. Eddig olyan közegben mozogtunk gyakorlatilag a születése óta, ahol tipikus fejlődésű gyerekek vették körül őt. Most jött el az az idő amikor ezen az úton nem tudunk már tovább haladni. Minden gyerek más képességű, de ezt nem mindig tudják differenciálni a tanárok. Nem az ő hibájuk, csak nincs erre elég képzés, segítség, idő, energia vagy ember, akik ezt fel tudnák vállalni, ahogy én ezt eddig tapasztaltam. Most amikor iskolákat néztünk, kerestük azt, hogy merre tovább, mit tud tanulni, hol lesz egyáltalán helye, melyik iskola az ami megfelelne az ő számára több benyomás is ért. Ami nagyon pozitív tapasztalat volt az az, hogy milyen sok olyan személy van, akik arra tették fel az életüket, hogy olyan gyermekekkel foglalkozzanak, akiknek sokkal több segítség kell, lassabban tudnak megtanulni másoknak egyszerű dolgokat. Teszik ezt úgy, hogy egyáltalán nem garantált a siker, sőt a tapasztalat az, hogy ezek közül a gyerekek közül minimális, akik valaha dolgozni fognak tudni. Mégis ők tudnak valami olyat, ami a legtöbb ember számára ismeretlen. Nagyon megérintett ezeknek a pedagógusoknak a személye, elszántsága, akaratereje, jószívűsége. Mély tiszteletet éreztem, hogy olyan munkát végeznek, ami a legemberségesebb dolog a földön: Szeretnek! Ezt a hivatást máshogy nem is lehetne végezni. Azon gondolkoztam, hogyan lehetséges ez, hogy válik valaki ennyire önzetlen emberré? Van a személyiségükben egy olyan plusz, ami a legtöbb emberből hiányzik, és itt akár vissza is kanyarodhatnék egy ősrégi bejegyzésemhez, ahol arról írtam, miért is lenne jó, ha nem elkülönítve oktatnák a speciális gyerekeket. 

https://specialisjuttatasesfejlesztes.blogspot.com/2016/06/kialtas-szegregacio-ugyeben.html#more

Tudom, hogy több szempontból nehéz ezt megoldani, de nem lehetetlen. Azt is tudom, hogy ez itt Magyarországon csak egy árral szembeni törekvés lenne! Mégis újra és újra így érzem, hogy legalább picit itt erről jó írni, beszélni, mert úgy gondolom, hogy szebb lenne a világ, jobb lennne a társadalom, jobb emberekké válnánk mindnyájan. Ahogy ma hazajöttem "szembe jött velem" egy tanmese és ezt most szeretném is megosztani veletek, nemcsak megható de nagyon is igaz, olvassátok! :) 

ISTEN NEM TEREMT SELEJTET - akinek gyermeke van ezt sose felejtse -

Egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.

Két teljes évig ez így ment, minden nap – a vízhordó már csak másfél edény vízzel ért vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.

A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordót a pataknál.

– Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.

A vízhordó így válaszolt a cserépnek:

– Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon nőnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Mindenkinek sok erőt, kitartást kívánok a jövőben is!  Ági

Pablo Pineda: „ El kell fogadtatnunk a társadalommal, hogy a Down szindróma jelen van”

Az első Down szindrómás, aki Európában egyetemi végzettséget szerzett, mesél az olvasóknak tapasztalatairól és a család fontosságáról.

A 80-as évek zenéjének szerelmese, optimista és élettel teli. Gyerekkorában újságíró vagy ügyvéd szeretett volna lenni, de később rájött, hogy hivatása a gyerekekkel való foglalkozás. Down szindrómája azonban soha nem akadályozta meg, hogy elérje álmait. Pablo Pineda Ferrer, az első európai, aki Down szindrómásként mester diplomát szerzett, méghozzá pszichopedagógiai szakon

Mikor tudatosult Önben, hogy ezzel a fogyatékkal él? Mi volt az első dolog, ami ekkor az eszébe jutott?

Otthon soha nem mondták el, nem is beszéltek róla. Úgy 7 vagy 8 éves lehettem, amikor megtudtam egy egyetemi tanártól, aki egy oktatási projektet (Roma Projekt) vezetett. Az első, amit megkérdeztem tőle, hogy én akkor buta vagyok? Csak annyit szerettem volna tudni, hogy folytathatom-e a tanulmányaimat az iskolában ahol nagyon jól éreztem magam az osztálytársaimmal. Abban a pillanatban csak ez foglalkoztatott.

Érezte, hogy megkülönböztetik, vagy más mint mások?

Ugyanúgy néztem ki, mint a többi gyerek. Egy voltam a sok közül. Úgy érzem, hogy ugyanazok a képességeim, lehetőségeim és jogaim vannak, mint bárki másnak. A társadalom az, ami megkülönböztet és rámutat a Down szindrómára.

A szülők milyen szerepet játszanak egy Down szindrómás fejlődésében?

A család szerepe alapvető, kulcsfontosságú. A szülők nélkülözhetetlenek. Bíznak Benned és a lehetőségeidben, nem skatulyáznak be, mindig bátorítanak, buzdítanak és sose értékelnek le.

Vannak testvérei?

A legkisebb vagyok 4 testvér közül. A testvérek a legjobb mestereink! Ráadásul ők is sok mindent tanulnak. Mindig mesélem, hogy a Málaga-i Fesztiválon ismertem meg Silvia Abascal színésznőt. Nem tudtam, hogy van egy Down szindrómás testvére, de amint rám nézett már tudtam. A tekintete hihetetlen jószívűséget sugárzott. Így döbbentem rá, hogy azok, akiknek van fogyatékkal élő testvérük, teljesen másképp látják a világot.

Hisz Istenben?

Igen, hiszek Istenben, mindig kérek tőle erőt, hogy folyamatosan segítsen. Hála neki, hogy ott tartok ahol tartok.

Megváltozott a véleménye Istenről, amikor megtudta, hogy Down szindrómás?

Számomra másodlagos, hogy Down szindrómás vagyok, elsősorban ember vagyok. Isten segített hinni az emberi lét jóságában, abban, hogy előre tudjak menni és kapjak erőt a fejlődéshez.

A magzatvíz mintavétel lehetősége nagymértékben megnövelte az abortuszok számát. Mit gondol erről a születés előtti vizsgálatról?

Amikor 40 éve édesanyám várandós volt velem, ez a fajta vizsgálat még nem létezett. Ez lehet az egyik oka annak, hogy most itt vagyok. Ez a vizsgálat egyébként soha sem tetszett.

Egy anyának figyelembe kell vennie, hogy egy gyermeket hord a szíve alatt. Meg kell adnia ugyanúgy a lehetőségét annak, hogy megszülethessen. Nagy örömet ad ha egy ilyen különleges gyermeket látunk, ezért el kell fogadtatnunk a társadalommal, hogy a Down szindróma létezik.

Mit gondol arról, hogy a társadalom nagy része teljesen normálisnak tekinti, ha egy Down szindrómás magzatot abortálnak?

Ez teljesen ellentmondásos, hogy megvédjük például egy bika életét, de az emberét nem. A társadalomnak másmilyennek kellene lennie.

Ebben a helyzetben mit mondana a politikusoknak?

A politikusoknak nagyon sok mindent mondanék, órákig tartana…Többet kellene foglalkozniuk a társadalmi értékekkel, mint a gazdasági kérdésekkel.  Mindig ugyanazok az emberek vagyunk, akikre előítélettel néznek.

Ön tanácsadásokat tart cégeknek, hogy miként lehet a Down szindrómás embereket integrálni a munka világába. Milyen véleményt érdemelnek azok a speciális munkaügyi központok, amelyek a Down szindrómás embereket segítik?

Ezek a speciális központok egy további lépést kell, hogy adjanak a munkába való beálláshoz, habár lesznek olyanok akik soha nem tudnak majd eljutni erre a pontra.

Forrás:http://www.actuall.com/entrevista/vida/pablo-pineda-debemos-exigir-a-la-sociedad-que-los-sindrome-de-down-esten-presentes/

Fordította: Kovács Andrea

Itt is olvashattok még róla:
Pablo Pineda, a kétdiplomás Down-szindrómás tanár

Dr.Czeizel Endre - Hátrány -e a kivételes szellemi képesség?

Egy kis ízelítő az írásból, a teljes cikk az alsó linken érhető el!

Getzels és Jackson 1962-ben közzétett vizsgálatai megerősítették Guilford aggodalmának jogosságát. A középiskolások és egyetemisták vizsgálata szerint az intelligencia és a kreativitás között van ugyan korreláció, de ennek mértéke alacsony (0,19-0,39). S ami még sokkal fontosabb: a 120 feletti IQ tartományban semmiféle korreláció nem mutatható ki a kreativitással. Ezt követően a chicagói egyetem hallgatói között két csoportot alakítottak ki. Az egyik a magas IQ-jú (átlag 150), de nem kreatív, míg a másikba a magas kreativitás, de átlagos IQ-jú hallgatók kerültek. Kiderült, hogy a kreatív diákok jelentős része az intelligencia szokásos megítélésekor (teszt és osztályozás) felismeretlen marad. A kreativitás tehát mást jelent, mint amit az intelligenciatesztekkel és az osztályozással mérnek. Épp ez utóbbi miatt a pedagógusok értékítéletét is vizsgálat tárgyává tették. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a tanárok első sorban az intelligenciát, tehát az okosságot értékelték.

 Sőt, amikor azonos IQ-jú, de eltérő kreativitású fiatalok összehasonlítására kérték a tanárokat, akkor is a kreatívabbak kapták a kevésbé kedvező véleményt. A magyarázat egyszerű: a magasabb IQ-jú e kevésbé kreatív fiatalok konvergens gondolkodása és konformista magatartása sokkal inkább megfelelt a társadalmi berendezkedés igényével összehangolt pedagógusok elvárásainak, mint a divergens gondolkodású és saját egyéni elképzeléseiket követő kreatívoké. Az utóbbiakat ez nem is nagyon érdekelte, viszont a magas IQ-jú “jó diákok” mindent megtettek az elismerésért. A szerzők végső véleménye igencsak megdöbbentő volt: a szokásos pedagógiai gyakorlat nemcsak figyelmen kívül hagyja a kreativitást, de egyértelműen ártalmas is rá. 

Torrance később ezt az eléggé ijesztő képet megerősítette. A kreatív gyerekek 70%-a elvész az intelligencia-orientált oktatás során. A tanárokat a tanulók 62 mérhető személyiségvonásának rangsorolására kérte fel. Az önálló gondolkodást a 2., az önálló ítéletalkotást a 19., és a bátorságot a saját elképzelések vállalására a 29. Helyre tették. E felmérésből egyértelműen kirajzolódott az óhajtott diák képe is: legyen udvarias, szorgalmas, pontos, barátságos, engedelmes, tartsa be az előírásokat, stb. S ezek a tulajdonságok a magasabb IQ-jú jó tanulókra voltak jellemzőek, míg a kreatív gyermekek csak ritkán feletek meg az elvárásoknak. 

MacKinnon és Barron a hatvanas évek elején közölt vizsgálatai az USA-ban kiemelkedő alkotásokat produkáló építészekre, írókra és tudósokra terjedtek ki. Ennek során pontosan körvonalazhatók voltak a kreativitás itt jelenlévő ismérvei:

az eredetiség,

képzelőerő,

függetlenség,

nyitottság,

érzékenység,

megszállottság,

önzés,

dominanciára törekvés,

gátlástalanság, stb. 

Az említett személyiségjegyek közötti korreláció azonban nem jelentős (0,30 körüli), tehát igencsak komplex jelenségről van szó. Összhangban a korábbiakban elmondottakkal, s társadalmi teljesítményükkel bizonyító sikeres alkotók közül fiatalkorukban kevesen tartoztak a kitűnő diákok közé. Az építészek többsége a jó tanulók, míg a kutatók közül nem kevés a közepes és a gyenge tanulók közül került ki 
Forrás:
http://kondorawriter.blogspot.hu/2014/06/kiveteles-tehetsegek.html

Emlékszem a holdra is

ITT TUDJÁTOK ELOLVASNI

                                Dobrai Sarolta írása a Nők Lapjában 2015.04.15.

"Közös a világunk"?

"Elméletben mindenki tisztában van vele, hogy egyetlen világ van, s valamennyiünknek abban kell élnünk. Nincs külön világ az ép és egy másik a fogyatékos emberek számára. Közös a világunk. A mindennapokban azonban ez a gondolat gyakorta elsikkad. Szakadékok tátonganak nemcsak az ép és fogyatékos embertársak között, hanem elválasztják egymástól a különböző fogyatékosságokkal élőket is. Mi a kezdetektől fogva azon dolgozunk, hogy mindenki megérezze, ő is része a közös világnak és ő is tehet érte, hogy az valóban közös legyen.":

De Jure Alapítvány 
http://drahu.org.hu/oldalak/kozos_a_vilagunk.html

Tévhitek és tények

"A fogyatékosságok átterjedhetnek egyik gyerekről a másikra. Ha pl. egy gyerek egy fogyatékossal van együtt az óvodában, ő is visszafejlődik." 

 A fogyatékosság nem fertőző, mint a nátha. Viszont mindkét gyermek sokat segíthet a másiknak: a sérült gyermek modellálja az épet, s az ép korán megtanulja elfogadni a másságot. 

 "Legjobb nekik az intézetben, ott legalább mindenük megvan, és mégiscsak a szakemberek tudják a legjobban, hogy mit kell velük kezdeni." 

 Nem egy sérült embert kényszerít az élet intézetbe, ez azonban többnyire nem az ő szabad választása. Ki az, aki nem vágyik családra, otthonra? 

 "Ha találkozunk velük, legjobb rájuk sem nézni, nehogy azt higgyék, megbámuljuk őket."

 Ön talán szeretne olyan társadalomban élni, amelyben levegőnek nézik?

 http://drahu.org.hu/oldalak/hamis_mitoszok.html

 Sérültségre való tekintet nélkül mindenkinek joga van az emberi méltósághoz és a szabad önrendelkezéshez!

Fejével ír az érdekkijáró

"Kiss Csaba     
nagyon szeretné, ha minél többen eljönnének az RCM-re május 17-én (15 óra, Clark Ádám téri „0 km”). Hangsúlyozza, hogy bármilyen fogyatékossággal élő embert várnak, de a részvételnek ez egyáltalán nem feltétele. Aki akkor velük tart, kifejezi, hogy egyenrangú partnernek tekinti a fogyatékossággal élők homogén látszatot keltő, de mégis rendkívül változatos világát.  

 ...mindkét szülőnek óriási lelki és fizikai teher, valamint erőfeszítés az élet. Számos család szétválik. Mert nem kapnak kellő segítséget, hogy a plusz terhet a vállukon vihessék....
 ...nagy baj a fogyatékosok ügyének nem komoly kezelése, hogy nincsenek kellőképpen megbecsülve a fogyatékosokkal dolgozó szakemberek. Sem a diplomások, a nem diplomások meg aztán még kevésbé. Pedig ez is „akadálymentesítés” lehetne, hiszen nagyobb anyagi és mentális elismerésük esetén igazi válogatott társaság lehetne. Mert így sem rossz. De úgy lenne tisztességes....
  A rendszer arra ösztönöz, illeszkedjek, vonuljak intézetbe. Ugyanakkor azok minősége, kevés kivétellel rossz. Nem motivál arra a rendszer, hogy itt kinn éljek, a beilleszkedést és bennmaradást jutalmazza, a kilépést szinte bünteti. Mindez még azokból az időkből származhat, amikor az államosított kúriákba helyeztek el minden fogyatékost. A végleges szabályok lefektetése előtt ezért is minket kellene megkérdezni, hogy mit és hogyan szeretnénk."

"Magyarországon a fogyatékos sorstársak jelentős részben emberek jóindulatára vannak szorulva, nem pedig a hivatalos rendszer tekinti alapvető feladatának életük teljes körű támogatását. "

RCM:
A Rehab Critical Mass egy alulról építkező társadalmi mozgalom a fogyatékossággal élő emberek életminőségének javításáért- politikai mentes.
https://www.facebook.com/rehabcriticalmass.hu

Forrás:
http://www.hetek.hu/riport/201503/fejevel_ir_az_erdekkijaro

Szeresd embertársadat, mint önmagadat!

 Vajon mi lehet a kiút az intellektuális képességzavarból? Mi a legtöbb, ami – jelen tudásunk szerint – a genetikai rendellenességekkel élő emberek gyógyulásáért tehető?

 Az egész cikk a HETEKBEN olvasható!

 "Az intellektuális képességzavarral élő gyermekek még az 1900-as évek elején is nagy szégyennek számítottak. Mind szüleik, mind ők maguk nagy megaláztatásokon mentek keresztül. Ezért többnyire vagy otthon elzárva éltek, vagy kórházi jellegű intézetekben nagyon nehéz körülmények között. Az eugenika (a fajelmélet kiinduló filozófiája) az USA-ban indult, onnan került át a náci Németországba. Henry Herbert Goddard és több „tudós” tevékenysége nyomán az eugenikán alapuló szociálpolitika azt képviselte, hogy a mentálisan betegek és az értelmi fogyatékosok nem házasodhatnak. Hogy elejét vegyék a „defektes gén” átadásának, nemcsak bezárták őket, de milliókat sterilizáltak, gyakran a szüleiket is. Goddard élete végén, 1922-ben szerencsére megváltoztatta nézeteit: „Tévedtem… a gyengeelméjűség nem gyógyíthatatlan. 
A gyengeelméjűeket nem szabad szegregált intézményekben tartanunk."
Az a mérhetetlen kár azonban, ami a mozgalom következtében az intellektuális képességzavarral élő emberek társadalmi megítélésében keletkezett, sajnos csak nehezen gyógyul, és máig ható következményei vannak...

 Bár a „befogadó iskola mindenkinek” alapvető emberi jog, a gyakorlatban csak nagyon kevés intellektuális zavarral élő gyermek részesül ilyen nevelésben. Norvégia, Finnország, Anglia, Írország és Olaszország számítanak csak üde kivételnek – derül ki egy európai szervezet, az EASPD 2012-es kutatásából. „Magyarország csak formá­lisan biztosít befogadó nevelést. A rendszer nagyon lassan változik. A szegregatív oktatás tradíciója nagyon erős, és az attitűdök megváltoztatása nagy kihívást jelent” – áll az EASPD Barometer Research című jelentésének Ma­gyarországról szóló fejezetében...

 A többségi gyermekekkel együtt nevelt gyermekek jobban teljesítenek a sztenderdizált teszteken, hamarabb elérik az egyéni fejlesztési tervekben meghatározott célokat, és magasabbra emelkedik tanulási motivációjuk – derül ki a National Center for Education Restructuring and Inclusion 1995-ös eredményeiből és számtalan további kutatás metaanalíziséből.
A közhiedelemmel ellentétben a befogadó nevelés nemcsak a más fejlődésmenetű gyermekek számára hoz hasznot. A befogadás többségi gyermekekre történő hatását vizsgáló tanulmányok kivétel nélkül ugyanazzal a megállapítással zárulnak: nem rövidül a tanártól származó interakció ideje, és magasabbra emelkednek a többségi társak olvasási, matematikai készségei és helyesírásuk minősége. Egyetlen kutatási eredmény sem született 1970 óta, amely alá tudta volna támasztani, hogy az intellektuális zavarokkal vagy más fejlődési rendellenességekkel élő gyermekek elkülönített oktatása magasabb tantárgyi vagy képességbeli eredményeket okozott volna, illetve hogy befogadásuk hátrányos helyzetbe juttatná a többségi tanulókat..."

 „»Mentálisan retardáltak csoportja« nem létezik. Ha igaz az, hogy minden gyermek egyéni megközelítést igényel abban a tekintetben, hogy a legteljesebben fejlődjön, mennyivel inkább igaz ez azokra a gyermekekre, akik valamilyen hátránnyal születtek. Ez a rugalmas, egyéni különbségeket figyelembe vevő megközelítés minden gyermeknek jár...”(Menachem Mendel Schneerson)

Forrás:
http://www.hetek.hu/fokusz/201503/szeresd_embertarsadat_mint_onmagadat

(Dr. Bohács Krisztina)

Reményteli történetek adta remény!

When Nella was born, I quickly reorganized my expectations for her life with a lot of okays. It's okay if she doesn't go to college. It's okay if she doesn't drive a car. It's okay if she doesn't live on her own or have children or check off all the boxes on "The Life of a Successful Adult" list that the world has created.
Because what matters most is love, we told ourselves. Let her be happy, let her feel included, let her learn, live a fulfilling life and, above all else, let her feel loved .
 

Amikor Nella megszületett, gyorsan újragondoltam(átértékeltem) az életével kapcsolatos elvárásaimat és " Nem probléma ha" kezdetű mondatokat alkottam.

Nem probléma, ha nem fog főiskolára járni.

Nem probléma, ha nem lesz jogosítványa.

Nem probléma, ha nem lesz önálló felnőtt, nem lesz gyermeke vagy nem fogja kipipálni a világ által kreált "egy sikeres felnőtt élete" listáján az összes pontot.

Mert ami leginkább számít, az a szeretet- mondogattuk magunknak.

Csak hadd legyen boldog, érezze, hogy közénk tartozik, hadd tanuljon, hadd éljen teljes értékű életet és mindenekelőtt érezze, hogy szeretjük!

Kelle Hampton, egy Down-szindrómás kislány anyukája, rengetek pozitív és inspiráló történetet ismer ilyen gyerekekről.

Az általános  iskolák többféle fejlesztést biztosítanak nekik kis korban,

De mi lesz, ha felnőnek ezek a gyerekek és ők is szárnyalni akarnak mint a kortársaik?

Kelle kapcsolatba került a Ruby esernyője nevű alapítvánnyal, amely évente 8 fiatalnak biztosít bentlakásos főiskolai továbbtanulási lehetőséget (eddig 42 fiatal végezte el a kétéves képzést), Észak Karolinában.

Kelle elutazott, hogy az alapítvány létrehozójával személyesen is találkozzon és megbizonyosodjon 2 fiatal sikereiről.

Zuch tanulmányai mellett irodai asszisztensként gyűjt zsebpénzt, finom modorú, intelligens fiatalember. Délután a menzán, este a karate óráján is bebizonyosodik, mennyi barátja van, teljesen elfogadják osztálytársai.

Ali szintén részt vesz a programban, e mellett óvodai asszisztens, kollégái "baba suttogónak" nevezik, olyan jól ért a gyermekek nyelvén.

A program személyre szabott, a fiatalokat a munkavállalásra és az önálló életre is felkészíti. Rengetek főiskolai önkéntes is részt vesz a programban, azt mondják, ők profitálnak a legtöbbet ebből az önkéntes munkából.

Végezetül a program finanszírozásáról ír, amibe be lehet kapcsolódni, hogy még több fiatal álma valóra válhasson.

Forrás: 

http://www.kellehampton.com/2015/03/if-you-build-it-they-will-come-if-you.html

Olvasnivaló!

 

SNI - ami a bűvös betűszó mögött van 
http://www.koloknet.hu/kulonleges-gyerek/sni-ami-a-buvos-betuszo-mogott-van/

Az SNI-s gyerek a jelenlegi oktatási rendszerben elveszett
http://m.koloknet.hu/iskola/az-sni-s-gyerek-a-jelenlegi-oktatasi-rendszerben-elveszett-/

Sajátos nevelési igényű tanulók a középiskolában
http://www.koloknet.hu/kulonleges-gyerek/sajatos-nevelesi-igenyu-tanulok-a-kozepiskolaban/

 

A befogadó iskolától a társadalmi integrációig

"Képzeljünk el egy olyan iskolát, ahol öröm tanulni és tanítani, ahol minden gyerek minden területen az egyéni képességeinek megfelelően haladhat, mindeközben élményszerűen szerezhet ismereteket, és a különböző adottságú társaival való együttműködés mikéntjét is megtanulhatja." Dr. Tóth Ágnes

 -Hogyan kezdtek hozzá az integrációhoz?
-Hogyan zajlanak a mindennapok?
-Hogyan valósítja meg az egyéni bánásmódot egyetlen tanító egy 20-30 fős osztályban,   ahol kimagaslóan tehetséges és fogyatékkal élő gyermek is tanul?
-Milyen pedagógiai fogásokat alkalmaznak?
-Nem jelent többletterhet, többlet-frusztrációt egy tanár számára, hogy folyton     megosztja a figyelmét?
-Az integrációtól sokan azért zárkóznak el, mert attól tartanak, a testi és értelmi fogyatékkal élő osztálytársak béklyóként fogják vissza az ép gyerekek haladását. -Tapasztalatai alapján megalapozott ez a félelem?
-Hogyan tudják fenntartani a működésüket a hatályos törvényi keretek között?
-Mi az oka annak, hogy Magyarországon eleddig nem terjedt el nagyobb mértékben az integráció?

Ezekre a kérdésekre ad választ 
Lányi Marietta, a Gyermekek Háza néven ismert általános iskola igazgatónője.

  "– Amikor 1991-ben megnyitottuk a Gyermekek Házát, az vezérelt, hogy minden egyes gyerekben meglássuk az értéket, és minden egyes gyereket a saját útján vezessünk. Tananyag és ismeret helyett a gyerekeket helyeztük a középpontba, ezzel minden addig tanult pedagógiával szakítottunk. A névválasztás tükrözi idealizmusunkat: az iskolát egy nagy havas puszta közepén álló mézeskalács házikónak képzeltük el, amelynek minden ablaka hívogatón világít, ahol nemcsak az értelmiségi családok jól szocializált, nyugodt kislányai, hanem minden gyerek melegséget és elfogadást talál. Akkor még szó nem volt sérült gyerekekről, sem tehetséggondozásról."

 "Ki merem mondani, hogy mi olyasmit találtunk az integrációban, amitől emberileg és szakmailag lényegesen jobbak és többek lettünk."

A teljes cikket itt tudjátok elolvasni:
http://www.hetek.hu/arcok/201411/mindenki_lehet_nyertes  

Abortusz helyett szeretet

"„Te megtartanál egy Down-kóros babát?” – tette fel a kérdést Dana tavaly júliusban egy internetes fórumon. Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a fórumolvasók többsége nem. Dana és férje azonban hosszas mérlegelés, valamint néhány véletlen esemény sorozata után végül Luca megtartása és felnevelése mellett döntöttek. Amúgy Dana egy veleszületett rendellenesség, valamint egy autóbaleset következtében mozgássérült, és korábban alkalmatlannak tartották a gyerekszülésre.
 ...
Beszéltem az orvosommal, aki elmondta, orvosként a terhesség megsza­kítását javasolja, emberként, nőként, anyaként viszont semmiképp. A kívánságomat tiszteletben tartva szerzett nekem időpontot a 16. héten a Semmelweis Egyetem I. női klinikájára. Ott egy idősebb orvos leültetett és részletesen elmesélte, miként zajlik a beavatkozás. Elmondta, hogy ilyen előrehaladott terhességnél először tömény sóoldattal megölik a babát, majd méhszájtágítás és erőteljes fájáskeltés következik, ami feltehetőleg összezúzza, majd megszülöm, kikaparnak, és másnap hazamehetek.
 ....
– Nem véletlen semmi, a fogyatékosságom, a balesetem, a férjem, a védekezés mellett fogant terhesség, az epegörcs, a takarítónő, a beugrós lelkész, a beforrt kamrai sövény, Luca sikeres bélműtétje, korai hazaadása… Ennyi véletlen nincs. Én rendkívül racionális gondolkodású vagyok, nehéz meggyőzni. Ha viszont sikerül, onnan már nehéz kibillenteni...."
Teljes cikk:
 http://www.hetek.hu/eletmod/201403/abortusz_helyett_szeretet

 Luca-Egy Down szindrómás kislány blogja: http://lucablogja.bloghouse.hu/  

Kapcsolódó írás: http://specialisjuttatasesfejlesztes.blogspot.hu/2013/10/eljen-vagy-ne-eljen.html 

"A Függetlenségi Nyilatkozatban az áll, hogy az ember elidegeníthetetlen joga az élethez és a boldogsághoz való jog. Egy társadalomnak pedig alapfeladata, hogy ezt a jogot biztosítsa. Testi és lelki sérülésektől, eltérő gondolkodástól függetlenül. Ez az emberi lét első lépése. Azoknak is, akiknek úgy alakult az élete, hogy nem tudnak lépni, a szó klasszikus értelmében.

Egy olyan világot szeretnék, amiben az élethez és a boldogsághoz való jog nem kérdés, és nem külön megoldandó feladat, hanem ugyanolyan természetes dolog, mint az, hogy az is előre jusson és haladjon, akinek ez nem is olyan egyszerű. A sérült emberek mutatják meg, hogy nincs lehetetlen. A Társadalom pedig örüljön, hogy vannak ilyen tagjai. Megmutatják, hogy hogyan kellene élnünk."
http://kezemfogva.blog.hu/2014/03/17/masnak_szuletni_nem_valasztott_allapot

Fejlesztés kicsiknek

A gyermekek korai fejlődése,a korai fejlesztés hatásai az idegrendszerre
"Figyelmeztető jel lehet,ha babád nehezen áll át a folyékony táplálékról a darabos ételre.Öklendezik,nem fogadja el. Ez többnyire az ingerek feldolgozási folyamatának zavarát jelenti(szenzoros integrációs zavar)."
http://www.hintalofejleszto.hu/category/blog/
Szenzoros fejlesztésre ötletek itt: http://specialisjuttatasesfejlesztes.blogspot.hu/2013/06/fejlesztesek-kicsiknek-1.html
Milyen típusú babát, melyik hintával fejlesszük? 
http://www.mackorendelo.hu/Cikkek/milyen-tipusu-babat-melyik-hintaval-fejlesszuek.html

Láthatatlanok

 Hiánypótló társadalmi célú alkotás készült Láthatatlanok címmel
"... fogyatékos emberek ügye a magyar társadalom egyik legsúlyosabb emberi jogi problémája, amelyről a szélesebb közvélemény nagyon keveset tud. Ezeknek az embereknek és családjaiknak az élethelyzete csak a mély szegénységben élő és tartósan kirekesztett roma közösségek kitaszítottságával vethető össze. A családban élő fogyatékos személyekről az állam valójában lemondott, alig-alig van olyan közszolgáltatás, amelyet igénybe vehetnének, az önkormányzatok némi segélyen kívül semmit nem biztosítanak a legtöbbjük számára. Az életüket legtöbben kilátástalannak és reménytelennek érzik, hiszen a fogyatékos családtag születésével egyszerre az egész családot kiveti magából a közösség. Az intézetekben élő emberek helyzete még ennél is kilátástalanabb, és persze még sokkal kevésbé látható. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ezek az emberek nem tagjai a magyar társadalomnak. A film célja egyfelelől az, hogy dokumentálja ezt a helyzetet, másfelől az, hogy megmutassa, hogyan lehet és kell ezen változtatni."
Erről készült interjút itt elolvashatod: 2011.
http://hetek.hu/eletmod/201110/lathatatlanok

A gurulók

Megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását mutatja be ez a riport.

"Akik fogyatékkal élő vagy tartósan beteg hozzátartozót gondoznak, jobbára már szkeptikusak, megfáradtak, és komoly erőfeszítésükbe kerül, hogy elhiggyék: létezik számukra is valódi megértés és érdemi segítség....

... nem szoktam hozzá, hogy falak és elutasítás helyett minden kérdésre választ, minden ötletre nyitottságot, minden problémára kreatív megoldást kapjak! Rögtön a fejembe vettem, hogy megfejtem a Gurulók titkát.

 http://hetek.hu/arcok/201310/a_gurulok

A GURULÓ PROJEKT

A Guruló projekt a MEREK által, az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében a Társadalmi Megújulás Operatív Programja által került megvalósításra. A mozgássérült emberek társadalmi és munkaerő-piaci integrációját segíti elő egy országos segéd- és sporteszközt – azaz önálló életvitelt

segítő eszközt – fejlesztő műhelyhálózattal. A projekt fő célja egy olyan szolgáltatási terület országos szintű meghonosítása, amely mozgássérült emberek számára gyógyászati segédeszközöket adaptál egyénre szabottan. A műhely munkatársai szorosan együttműködnek az FNO (Funkcióképesség, Fogyatékosság és Egészség Nemzetközi Osztályozása) felmérést végző szakemberekkel – ez a módszer ad lehetőséget az ügyfelek egyéni szükségleteinek pontos feltérképezésére.

Évente több mint kétezer gyermeknek segítenek

Hazánkban átlagosan minden tizedik kisbaba túl korán, azaz a terhesség 37. hete előtt érkezik. Ez évente körülbelül 9000 koraszülést jelent, a csecsemők közel 6%-a pedig valamilyen születési rendellenességgel jön világra. A Gézengúz Alapítvány dolgozói annak szentelték életüket, hogy minél több születési károsult kisgyermeken segítsenek.

Teljes cikk itt olvasható:

http://www.csaladilap.hu/cikkek/2275_evente_tobb_mint_ketezer_gyermeknek_segitenek

A baba értelmi fejlődéséről

Néhány ötlet, milyen fejlesztő játékokkal segíthet babájának:
1. Ölbéli játékok: a mondókázás, hintáztatás, lovagoltatás, a gyermekdalok énekelgetése egyaránt nagyon jó hatással van a babára. Fejlesztik az egyensúlyérzéket, a ritmusérzéket, a nyelvi készségeket és közben a baba biztonságban érzi magát, testközelségben van.
2. Meséljünk neki! A fejből mondott kitalált történetek, a baba mindennapjairól szóló kis mesék egyaránt nagyon hasznosak. Nem csak elalváskor mondhatja őket, hanem bármikor, amikor szeretné a figyelmét lekötni.
3. Nézegessünk képeket! Az újszülöttek a kontrasztos képeket szeretik (pl. fekete-fehér, fekete-piros képek), a nagyobbak már szívesen nézegetnek egyszerűbb ábrákat, figurákat, állatokat is. Lapozgassanak közösen könyveket, mondja el neki, mit lát a képen, kérje meg, hogy mutasson meg figurákat a képeken.
4. Beszélgessünk vele! A baba születésétől fogva, minden nap beszélgessen vele! Mondja el neki, mi történik vele, mit csinál most, és mi fog történni. Ez megnyugtatólag hat a babára, segít számára megérteni a vele történteket és hamar megtanulja a gyakran ismétlődő tevékenységek neveit is, ezáltal türelmesebben tud majd várni pl. az etetésre, vagy a fürdésre és ő is egyre pontosabban fejezi majd ki magát, már jóval a beszéd kialakulása előtt is.
Vida Ági teljes cikkét itt olvashatod:
http://www.tescobaba.hu/szulok-vagyunk/vida-agi-cikke-a-baba-ertelmi-fejlodeserol/ 
Ne az legyen tehát a cél, hogy a fejlesztő játékokkal látványos és gyors eredményt érj el, hanem az, hogy érezzék jól magukat, játsszanak, érje minél többféle, változatos inger a babát, hiszen az agy fejlődésének ez mindenképpen jót tesz, hosszú távon pedig ez lesz majd, ami könnyebbé teszi számára a tanulást élete folyamán.

Mit kell csinálni, ha a kiírtnál jóval hamarabb indul meg a szülés?...

Dr. Bodrogi Eszter az MHEK (rövidebb és ismertebb nevén Honvédkórház) koraszülött intenzív osztályának (PIC) vezetőhelyettese kollégáival együtt külföldi tapasztalataira alapozva néhány éve itthon is sikeresen tereli európai színvonal felé a kórház ezen részlegét. A nemcsak országos, de európai szinten is rendkívül jó eredményekkel rendelkező PIC-en olyan szokatlan, de annál emberibb dolgokkal találkozni, minthogy a szülők akár éjjel 3-kor is benézhetnek meglátogatni a gyereküket,..

Antibiotikumot is szoktak adni az édesanyának, de ami a legfontosabb, hogy szteroidot kapjon az anya. Ezt tüdőérlelőnek hívja a köznyelv, elsősorban arra való, hogy a koraszülött babáknak a még éretlen tüdejét felturbósítva megérlelje, de ez még csomó más dologra is hatással van, pl. koraszülött szövődményekre. Az az igazi, ha 48 óra eltelik az első dózis után....

...Egészségügyi törvény van rá, 1997-ben született, és leírja, hogy a gyereknek joga van az anyja társaságában lenni. S ennek ellenére a hierarchikus magyar egészségügyben rögzült, hogy az intenzív osztályon a szülő csak látogató, és akadályozza a munkát.

Négy és fél évet dolgoztam Angliában koraszülött intenzív osztályon, és nagyon sok dolgot onnan hoztam haza. A mentalitásból, a családbarátságból, az európaiságból sok minden innen ered, de nem csak tőlem, hanem más kollégáktól is. Kellett hozzá a főnököm, dr. Nádor Csaba nyitottsága, bizalma, vagy például Schill Bea doktornő, aki már évtizedek óta alkalmazza a kenguru módszert. De sok helyről sokféle szakember jött össze, akik hozták a maguk szemléletét, ami itt összeállt. Ez jól működik, mert nagyon jók az eredményeink.
A legnehezebb dolog volt a nővéreket megváltoztatni. Megkaptam az elején sokszor, hogy mi lesz a gyerekekből, ha mondjuk nem nyúlhatnak hozzá, amikor 50-et szaturál, s el kellett hitetni velük, hogy semmi baja nem lesz, nem intubáljuk, nem szúrunk bele hatvanöt tűt, s ezt nem azért csinálja, mert halálos beteg, hanem mert koraszülött, és ilyen a természete. És elhitték végül, jó 1-2 év alatt, de ez nem is olyan hosszú idő. Most már látják visszajönni ezeket a gyerekeket, látják, hogy mennyire jól vannak.
Mégis, talán a legnagyobb harc ez a szülő beengedés volt nálunk is. Azt meg kellett szokni, hogy 10 percenként bejön egy anyuka, kérdezősködik, néha, valljuk be, zavarbaejtőt kérdez, de azt szoktam mondani, a kérdés biztosan jó, és ha nem megy a válasz, akkor szóljanak nekem, vagy valamelyik orvosnak. Nem az a megoldás, hogy a kérdezőt kiküldjük, vagy maradjon csöndben, hanem az, hogy megtanulunk rá válaszolni.
Ez idő volt mire átment, aztán jött az, hogy éjszaka is jöhetnek az anyukák, utána meg, hogy kapukód van, és nem csöngetnek. Az sem volt egyszerű. Apró pici lépések, idő és csordaszellem kell. Amint a törzsgárda átfordult, onnantól kezdve nem számít, ha van egy-két ember, aki nem ért egyet, de a többség egy irányba halad....

Teljes interjú itt:   
http://divany.hu/poronty/2014/01/14/ha_ezt_neonatologusoknak_mondom_sokkot_kapnak/

Kiderült, hol van a diszlexia gyökere

"Egy új kutatás eredménye szerint nem az adatok feldolgozásával, hanem az adatokhoz való hozzáféréssel van gond.
... a diszlexiások és nem diszlexiások agyi kapcsolódásainak feltérképezése volt: azt figyelték, hogy a beszédfeldolgozásban részt vevő 13 agyterület milyen könnyen tud kapcsolódni a fonetikus reprezentációkhoz. Az eredményekből egyértelműen kiderült, hogy ezekben a kapcsolatokban kell a probléma gyökerét keresni.."
Bővebben itt olvashatsz róla:
http://www.origo.hu/egeszseg/20131205-mi-all-a-diszlexia-hattereben-beszedfeldolgozas.html?sec-2

„Egyszer volt, hol nem volt…”

Figyelmetekbe ajánlom ezeket az interjúkat:
  

„Egyszer volt, hol nem volt…”…volt egyszer egy „Oscar-díjas” gyermekhonlap
 



"– Kimondottan a gyermekkultúrára koncentráltunk, a mesék, versek, dalok és játékok mellett szerettük volna tájékoztatni a látogatókat a színvonalas színház, mozi és egyéb, gyermekek számára rendezett eseményekről is. A technika gyors fejlődésével már mesefilmek és egyéb „mozgó” tartalmak is megjelenhettek...
Igazából nagyon fontos volt számunkra, hogy a szülők számára is legyenek hasznos információk az oldalon, ugyanis nem titkolt célunk, hogy a gyerekeket a szüleikkel együtt ültessük le a gép elé, hogy ne magányos, izolált időtöltés, hanem örömteli, közös élmény legyen az Egyszervolt.hu tartalmainak böngészése...."
http://hetek.hu/eletmod/201401/egyszer_volt_hol_nem_volt

 A legnagyobb fogyatékosság a közöny
"Nagy a várakozás az egyik budai gyermekotthonban. Itt élnek a Csemeték, azok az állami gondozott gyerekek, akikről lemondtak a szüleik, és legtöbbjük valamilyen speciális ellátásra is szorul. Néhány év óta az ő életüket igyekszik szebbé tenni Snow Andrea, aki nem csak az ünnepek idején gondol rájuk. Andrea maratoni futó, és rendszeresen jó­tékony célokért áll a rajtvonalhoz. A jótékony futás­- nak köszönhetően a Csemetéknek már a második speciális felszereltségű kisbuszt készülnek meg­vásárolni."
http://hetek.hu/eletmod/201401/a_legnagyobb_fogyatekossag_a_kozony




  Egy csepp segítség
"Mindannyiunk életében adódhatnak váratlan fordulatok. Vannak, akiket legyűrnek a nehézségek, és vannak, akik a nehézségeken felülkerekedve mások számára is képesek reményt adni."
 
 http://hetek.hu/arcok/201401/egy_csepp_segitseg
 

A mozgás fontosságáról!

"A mozgáson keresztül az idegrendszer bepótolja azokat a hiányosságokat, amelyek a korai életszakaszban keletkeztek."

-Talán a mozgás a kulcs gyermeke olvasási problémájának leküzdésére?
-Hogyan fejlődik az agy?
-A mozgásfejlődésről
-Mozgásterápiák
-Milyen kapcsolat van a mozgás és a térészlelés kialakulása között?
-Testtudat – Testséma - Testfogalom
-Apraxia

"Minden fontos információ ugyanis olyan ingerekből keletkezik, amelyet a bőr segítségével szerzünk meg és saját magunk visszük véghez."  

Érdekelnek ezek a témák, akkor kattints ide:
http://www.abcakademia.hu/mozgas.html#mozgas