Olyan régen írtam már, hogy egy kedves ismerősöm meg is jegyezte: néha hallathatnál már magatokról.
Sok minden történt, de nem igen volt időm a BLOGOLÁSRA.:)
Ahhoz hogy újra írjak, kellett egy kis megrázkódtatás, hiszen eddig jól elvoltunk, mígnem kellett vizsgálatra menni, találkozni ezzel a (mondjuk ki) kegyetlen rendszerrel, ami itt Magyarországon van. Ugyanis, ha jó passzban van a gyerek, megnyerő számára az őt vizsgáló személy, és persze a vizsgálók sincsenek tele előítéletekkel, rossz tapasztalatokkal, csak akkor van nyert ügyed. Ilyenkor, többnyire, egy reális értékelést fognak írni a gyermekedről. Na de ez elég ritka,valljuk be.
Az elmúlt kb.fél év intenzív iskolakereséssel telt nálunk. Végül találtunk egy iskolát ahol integrálnák a kislányomat, meg is kaptuk a befogadó nyilatkozatot. Közben már az 1.szülőire is elmentem. A szülők is jól fogadták, hogy szeptembertől valószínűleg lesz egy down szindrómás kis osztálytárs. A könyveket is átvettük és a tanszerek egy részét is megvettük. Izgalommal készültünk az iskolára.
Előzmények:
Május közepén beadtam az anyagot a kislányomról: a gyógypedagógiai szakvéleményt és mindent, ami kell egy iskolaérettségi vizsgálathoz. Júliusban felhívtam a Szakértői Bizottságot, hogy mégis mikor fognak behívni bennünket, hiszen szeptembertől kezdené az iskolát. A telefon túlsó végén egy kedves, segítőkész hölgy azt mondta, sajnos nem találja az anyagot. Utóbb kiderült, hogy ahol beadtam ott "elfiókolták a papírjait," így nem került feladásra, emígyen nem is érkezhetett meg a Bizottsághoz. Na jó, de kezdődik a suli, papír meg ugye kell! Így lett az, hogy az évnyitó előtt 3nappal végre behívtak bennünket.
1,rész
A legutóbbi mérésnél minden klappolt. E miatt és az iskola részéről való nyitottság miatt úgy gondoltuk, ezt gyorsan letudjuk és köthetjük a könyveket, füzeteket, átnézegethetjük mindazt ami már megvan, pozitív optimizmussal léptem be a megadott időben a Bizottság ajtaján. Az első vizsgálatról még élt bennem ugyan egy rossz kép, de gondoltam nem lesz itt semmi probléma, hiszen mondták a befogadó iskola hiánya szokott problémát okozni. Na de az nekünk megvan, tehát rendben lesz minden. Hát a kislányom pont nagyon fáradt volt, ráadásul a szemüvegét is ügyesen otthon hagytam. Megesik, ha nincs kedve valamit csinálni, akkor amikor kérdeznek tőle csak rábök egy válaszra, nem nagyon izgatja hogy az most éppen jó válasz e, csak hagyják már békén. Pedig, ha csak annnyit mondanának:"nézd meg jobban",akkor már tudja is a helyes választ. Az ilyen teszteknél kérdés van és válasz, semmi segítség, elvileg. De hát az életben sem így működnek a dolgok, ha nem tudsz valamit vagy éppen tudod, csak képtelen vagy valami miatt koncentrálni és rosszul válaszolsz, akkor még nincs megpecsételve a jövőd. Vissza kérdezel, segítséget kérsz stb.De egy ilyen vizsgálaton megkockáztatják, hogy inkább már a súlyos kategória felé hajlik a gyerek, ha rosszul teljesít. Hát ez azért olyan, mint egy villámcsapás, hisz már betűket is ismer, összeolvas. Összetett mondatokban beszél, csak most nem volt kedve beszélni, inkább csak mutatott néha valamit. Egy egész nagy paksaméta van a gyermekről, ki tudja egyáltalán elolvasták e? Vagy ugyan olvasták, de mégsem jutott el a fejükbe ez az információ és inkább egy előző mérést néznek házon belül, mert annak jobban hisznek. Pedig azért küldik a szorgalmas fejlesztők a tapasztalataikat, hogy ha a gyermek nem tud ott produkálni vagy nem egyértelmű a kép, akkor tudjanak mire hagyatkozni. Pedig az anyagokat beküldők is szakemberek, akik évek óta foglalkoznak a gyerekkel, csak nem ott ülnek a vizsgálóbizottságban, viszont jobban is ismerik a gyermeket. Tudják hogy néha át kell lendíteni egyes feladatokon, de alapvetően jól együttműködő, jól teljesít, mert nekik ezt már pici koruktól kell. Míg a többi gyermek játszik ők már keményen tanulnak. Igen, és a szülők is teszik ezt, viszik a sok fejlesztésre, hogy ő is megtanulja mindazt, amit a kortársai. Remélve azt, hogy lesz egy befogadó társadalom, ami talán úgy érzi: Igen ezekre az emberekre is szükségünk van. Igen Ők is emberek, akik szeretnek játszani, tanulni, szeretni, dolgozni. Akik azt mondják, jó ha a gyermekeik megismerik, hogy vannak más emberek is, akiknek segíteni kell. Nem önző, egoista emberekké nőnének így fel, hanem felelősséggel a világ felé, az embertársaik felé. Megtanulnák azt, hogy nem csak az értelmi, hanem igenis az érzelmi intelligenciai is jó, ha fejlődik. Ez az egész a társadalom érdeke is lenne!
Ott a rengeteg munka az egész család részéről és ők egy óra alapján meg akarják határozni, hogy a gyermekednek mi legyen az útiránya, sorsa. Menjen csak szegregált vagy TANAKOS intézménybe, amire azt mondják integráló, de szerintem jó messze van az igazi integrációtól. De mégis ez az egy óra sok mindent eldőnt. Egy rosszul sikerült tesztre alapuló következtetésből megmondják, hogy mi lenne jó a gyermeknek. Persze a gyerek ne hallja, mondjuk ezt nem is biztos hogy értené, nem azért mert buta, csak nem így van szocializálva, hogy ő értelmi fogyatékos, hanem hogy ügyes, okos. Persze a szülő lelke azt gondolják vasból van, neki mondhatják pár nem sikerült feladat után, hogy a gyermek ilyen meg olyan. "Nem fogja bírni az ilyen iskolát. Ki fogják közösíteni. Nem fog ott semmit tanulni. Babaként fogják kezelni" Ezzel szemben ha olyan suliba megy ahol hozzá hasonló gyermekek vannak, inkább lennének társai. Felkészítenék felsőbb osztályban a munkára is." De hol van a felnőttkor még? Mi csak szeretnénk egy esélyt, egy próbát, ő még csak 7éves!
Közben persze hangsúlyozzák, csak szeretnék a szülőt felkészíteni, hogy ne csalódjon. Ilyenkor talán az kéne, hogy vasból legyen a lélek, hogy a szaktekintéllyel kimondott szavak ne hassanak a velőkig és ne a gyereken torolja meg az ember, hogy most ezt miért csinálta veled. Hiszen felnőttként sincs mindig kedvünk beszélgetni, plána ha esetleg nem is szimpatikus akivel muszáj beszélnünk. Mit várunk el egy gyermektől? Milyen ez a rendszer? A kislányom a vizsgálat után megkérdezte: Haragszunk e rá? Nem, rá nem, de a rendszerre igen:(
Amúgy az a tapasztalat, hogy a gyerekek alapvetően befogadóak, a felnőttek tanítják meg nekik a kirekesztést!
Most várjuk a jó szelet!:) Az is tény, hogy ő a mi gyermekünk, nekik meg csak egy tollvonás, nekünk meg egy sors. A régi berögzöttségek, sztereotípiák szerint mennek, pedig nyitni kéne az új felé. Ahelyett, hogy örülnének, hogy van egy vállalkozó szellemű iskola, aki meg szeretné tanulni, hogyan is lehet ezt csinálni, nem igen támogatják, hogy legalább megpróbáljuk. Lehetne egy jó példa, egy bátorítás a jövőnek. Ők nem ismerik a gyermeket, mi igen. Az iskolában lévő szakemberek, tanárok és a környezete, mind azt mondja, hogy integrálható. De ez mind nem számít!?
A tervezett évzáró előtti napra még visszahívtak, ugyanaz a
gyógypedagógus megnézi mégegyszer. Örülünk, hogy legalább adtak még egy
lehetőséget.
Az első vizsgálat után elmentünk és megvásároltuk a többi tanszert, ami még kell az iskolakezdéshez. Én így harcolok és imádkozom, hogy megváltozzon a gyermekről alkotott kép és ne blokkoljon le, ha kérdezik. Legyen meg az a terv, amit Isten kijelőlt a számára!
2,rész
Megjött a jó szél. Megengedték, hogy elkezdje a sulit a befogadó iskolában és majd meglátjuk hogy működik e. Én is tisztában vagyok azzal, hogy van sok rizikó faktor, de ha mindenki elfogadja, hogy ezek a gyermekek csak speciális iskolákban tudnak tanulni, mert ezt sugallják általában, akkor mikor lesz itt bármi változás? El kell kezdeni átalakítani a dolgokat, különben nincs fejlődés. Persze, ami úgymond már bevált, az a biztos, ott nem igen nyúlhatnak mellé. Az a tuti a gyereknek. De valóban, tényleg az a legjobb nekik, ha elszeparáltan tanulnak, úgymond a maguk kis világában???? De mi az, hogy a maguk világa-persze tudom ilyenkor mire gondolnak, csak nem akarom, hogy legyen az ő kis világuk, meg úgymond a "normális" emberek világa. Hova lyukadunk így ki?
Na jó nem akarok messzemenő következtetéseket levonni. Most örülök, hogy kaptunk egy lehetőséget és drukkoljatok, hogy sikerüljön, tudja a lépést tartani. Sokan azt gondolják ez lehetetlen. De én bízom, hogy sikerülni fog! Annál is inkább, hogy egyre több olyan iskola legyen, akik mernek váltani.
Mindenkinek jó szelet!:)
"Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot. Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat megtanulnak hinni. Ha a gyerekek hitelesen élnek, megtanulják mit jelent szeretni. Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világban. A te gyerekeid hogyan élnek?" (Dorothy Law Nolte)
Sponsorship
- Főoldal
- Bemutatkozás
- Oktatás
- Inkluzió
- Nyomtatható anyagok
- Speciális juttatások
- Ellátások
- Down
- Fejlesztések
- Érdekes cikkek
- Zenék
- Videók
- Könyvajánlók
- Bölcs gondolatok
- Mozgásfejlesztés
- Ovis dalok
- Feladatlapok
- Játék ajánlók
- Iskola
- Partnereim
- Kedvenc játékaink
- Beszédfejlesztés
- Támogatási lehetőség
- Sponsorship
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Integráció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Integráció. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. 08. 31.
2016. 06. 04.
Kiáltás szegregáció ügyében!
A 6 éve született, down szindrómás kislányunk kapcsán írok. Nem feltétlenülül szeretek konfrontállni, inkább békítőként igyekszek megnyílvánulni, úgy az iskolában, mint a munkahelyen, és a mindennapi életben is. Persze nem mondom, hogy sosem volt konfliktusom, hisz az életben ez is benne van. Bizonyos helyzetekben ezt is fel kell vállalni! Az elmúlt években igyekeztem a béketűrés keretein belül ellavírozni a velünk történt események között, úgy, hogy jól alakuljanak a dolgok. Sokszor beszélgetek emberekkel e témában és most valami tényleg egy kicsit felkavart. Próbálom magamban rendezni, de nem hagy nyugodni, hogy miért akarják állandóan elszeparálni a gyermekemet. Tudom, a magyar társadalom még nem felkészült a speciális gyermekek befogadására. Nem lehet egyből lenyomni a társadalom torkán, hogy itt vagyunk "öleljetek a kebletekre", de viszont ennek miért kellene így maradnia?
Folyt.kattints!
2013. 07. 25.
Inkluzív oktatás, nevelés kérdései
Abban valamennyien egyetértenek, hogy az értelmileg alulteljesítő gyermekek számára,- tapasztalatok is bizonyítják- a legjobb, ha normál óvodába, iskolába járnak, jó példákat, modelleket látnak társaiktól. Továbbá, az inkluzív oktatásból, nevelésből nem csak a sajátos nevelési igényű tanulók, gyermekek profitálnak, hanem az egész intézményes közösség, tanulók, tanárok, személyzet egyaránt.
![]() |
| Fotó: Innen |
A hazai gyakorlatban ismert integráció
fogalmát meghaladó inklúzió, minőségben és szemléletben többet jelent.
Miért fontos az inklúzióval foglalkozni?
Egy
kognitív fáziskéséssel élő gyermek születése hatalmas nehézséget jelent minden
szülő számára, különösen születés után közvetlenül. A megfelelő
szakmai segítség, a gyermek módosíthatóságába vetett hit és bizalom a szülőnek
reményt és célt mutat a gyermeke fejlődésútját illetően.
A gyermek elsődleges szocializációs színtere a család, amely - legjobb esetben - , megfelelő, biztonságos környezetet nyújt a gyermek számára, mely biztosítja fejlődését, előrehaladását. Azonban, elérkezik az idő, mikor a másodlagos szocializációs színtér, az intézményes nevelés szerepe előtérbe kerül. Itt érkeztünk el az integráció, inklúzió kérdéséhez.
A gyermek elsődleges szocializációs színtere a család, amely - legjobb esetben - , megfelelő, biztonságos környezetet nyújt a gyermek számára, mely biztosítja fejlődését, előrehaladását. Azonban, elérkezik az idő, mikor a másodlagos szocializációs színtér, az intézményes nevelés szerepe előtérbe kerül. Itt érkeztünk el az integráció, inklúzió kérdéséhez.
Az inklúziót támogató nyilatkozat
Az inklúzió pedagógiai
értelmezése számára a legnagyobb hatású és a legrészletesebb dokumentum a
Salamancai Nyilatkozat és a Cselekvési Tervezet, melyet az európai Közösségek
Bizottsága jelentetett meg az esélyegyenlőségről. A nyilatkozat kimondja, hogy
,,minden gyermeknek alapvető joga van a
neveléshez, oktatáshoz”, valamint minden iskolának figyelembe kell vennie,
az egyéni tulajdonságokat, képességeket,
tanulási szükségleteket, és az egyéni érdeklődési köröket; és lehetővé kell
tenni minden gyermek számára, hogy olyan többségi iskolába járjon, ahol a tanulási szükségleteinek megfelelő
nevelésben részesülhet, többségi osztályon belül. (UNESCO Salamanca Conference 1994).
Mi a különbség az integráció és
az inklúzió között?
Az integráció általánosan azt jelenti, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek, fiatalok beilleszkednek ép társaik közé.” Ebben az esetben az alacsonyan funkcionáló tanulók, gyerekek a többségi intézményben – legyen az óvoda, iskola vagy felsőoktatási intézmény - vesznek részt az oktatásban, nevelésben. A gyógypedagógiában az integrálás fogalma, már régóta meg van, mert a fő célkitűzés e tanulók társadalomba való megfelelő integrálása, beillesztése.
Az integráció, a gyakorlatban mindig feltételhez kötött, vagyis a sajátos nevelési igényű gyermek van-e olyan szinten, hogy integrálni lehessen. A gyermek problémájára koncentrál az ilyen iskola, individuális tanulást támogatja, mely nem segíti elő a társakkal való hatékony kommunikációt, végső soron pedig a beilleszkedést.
Az integráció általánosan azt jelenti, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek, fiatalok beilleszkednek ép társaik közé.” Ebben az esetben az alacsonyan funkcionáló tanulók, gyerekek a többségi intézményben – legyen az óvoda, iskola vagy felsőoktatási intézmény - vesznek részt az oktatásban, nevelésben. A gyógypedagógiában az integrálás fogalma, már régóta meg van, mert a fő célkitűzés e tanulók társadalomba való megfelelő integrálása, beillesztése.
Az integráció, a gyakorlatban mindig feltételhez kötött, vagyis a sajátos nevelési igényű gyermek van-e olyan szinten, hogy integrálni lehessen. A gyermek problémájára koncentrál az ilyen iskola, individuális tanulást támogatja, mely nem segíti elő a társakkal való hatékony kommunikációt, végső soron pedig a beilleszkedést.
Ellentétben az inkluzív oktatási rendszerrel, melyben
az inklúzió az egész iskoláról szól, arról, hogy az iskola mindenkié. Tehát
feltétel nélküli. Ez nagy transzformációt igényel mind a pedagógusok, mind
pedig a gyermekek részéről.
Az inklúzió alapvetően, a gyermekek különbözőségére, szükségleteire, erősségeire, és érdeklődésire koncentrál.
Az inklúzió alapvetően, a gyermekek különbözőségére, szükségleteire, erősségeire, és érdeklődésire koncentrál.
Milyen előnyökkel jár az inkluzív oktatás, nevelés?
1. az
inkluzív oktatás, nevelés jelentősége kognitív fáziskéséssel
élő tanulók, gyermekek számára:
élő tanulók, gyermekek számára:
Az inkluzív
oktatás kétségtelenül rákényszeríti a gyermeket arra, hogy legyőzze az akadályokat
és ez által a potenciális tanulási képességei fejlődjenek és a teljes
személyisége változzon, fejlődjön. Továbbá, megtanulnak kommunikálni az
osztálytársakkal, tanárokkal egy teljesen természetes közegben, a konfliktusos
szituációkban is szereznek tapasztalatot, valamint a problémák megoldásában,
ezáltal egyre önállóbbakká válnak.
2. az
inkluzív oktatás, nevelés jelentősége a speciális akadályozottsággal nem
küzdő, többségi tanulók számára:
küzdő, többségi tanulók számára:
A mindennapi
kapcsolat, kontaktus, a funkcionális akadályozottsággal való találkozás,
fejleszti az empátiás képességeiket és a kooperációs képességeiket emeli.
3. az
inkluzív oktatás, nevelés jelentősége a társadalom számára:
Az inkluzív
oktatásnak, nevelésnek nagy jelentősége van az egészséges társadalom kialakulásában. Az
iskolában, óvodában tanúsított bánásmód, a hátrányos helyzetűek, és
akadályozottak befogadása, empatikus kezelése kihatással van a társadalom
viselkedésére, a társadalomban történő eseményekre.
Következtetés
Az inkluzió nem
csupán egy pedagógiai fogalom, hanem egy nagyon fontos jelenség a társadalom
számára. Nem csupán a sajátos nevelési igényű gyerekek és szüleik számára
profitot jelentő jelenség, pedagógiai szemlélet, hanem az ebben résztvevő
összes szereplő számára pozitív kimenettel járó folyamat.
Felmerül a kérdés bennem, hogy e területtel találkozó és foglalkozó
szakemberek, szülők mit kezdenek ezzel a tudással, ismerettel? Kitartóan,
pozitív nyomásgyakorlással hatnak a helyi iskolákra, óvodákra, vagy pedig hagyják
a már kialakult szegregációs folyam további áradását?
M.Klaudia (terapeuta)
2013. 05. 22.
Szegregáció vagy Integráció?
Hova járjon óvodába?
Hol tanuljon a gyermek? Milyen lehetőségeik vannak?
Speciális iskolába vagy többségi iskolába írassuk be?
Mi, szülők, sokan ezekre a -nem mellékes- kérdésekre keressük a választ. A gyermekünk töretlen fejlődése szempontjából mi a legjobb? Mindenki a legjobbat szeretné megadni a gyermekének, hogy felnőttként, de már korábban is, könnyen be tudjon illeszkedni az adott közösségbe.
Szeretnék leírni egy-két személyes tapasztalatot, illetve megosztani néhány, beszélgetésekből származó információt.
Egyszer egy bevásárlóközpontban, egy csoport anyuka várakozott a pénztárnál az egyik üzletben,ahol én is vásároltam. Megdöbbentett, hogy hangosan arról tartottak eszmecserét, hogy egy többségi iskolába járó autista kisgyermek tornaórán nem tudta követni a balra-jobbra utasítást. Mindezt az egyik szülő felháborodva mesélte társainak. Nos, amíg a felnőttek ilyen kirekesztő módon viszonyulnak az ilyen helyzetekhez, addig a gyerekektől sem várhatunk mást.
Egy másik "élményem":játszótéren egy egészséges gyerek csúfolja a másikat, mert ő más, de a szülő nem szól rá, némán hallgatja. Ez is szomorú és elgondolkoztató. Jó jel viszont, hogy egyre több olyan fórum van, ahol meg lehet ismerni a másként élő embereket. Nem jó előítéletek, tévképzetek miatt megpecsételni őket. Ők is emberek, és változni is tudnak, pláne, ha segítünk ebben nekik.
Nem kis dilemmát jelent, hogy hova járjon a gyerek. A speciális iskolák sok fejlesztést kínálnak, ugyanakkor kérdés számomra, ha csak hozzájuk hasonló gyermekekkel vannak együtt, akkor a későbbiekben, hogy tudnak majd bekapcsolódni a társadalomba?
A többségi iskolákba járók viszont nem tudnak annyi fejlesztésen részt venni, de tanulhatnak a többiektől. Ha a normál iskolában van megfelelő tanár, aki "szárnyai alá veszi" a gyermeket, sokat segíthet mind a tanulásban, mind a beilleszkedésben.
Ahhoz, hogy többségi iskolába kerüljön valaki, azonban meg kell tanulnia alapvető viselkedési normákat, különben nem fogják befogadni őt.
Sajnos a mai, magyar oktatási gyakorlat nem igen kedvez a gyerekeknek, mert például túl sok, sokszor felesleges információt kapnak. Nemrég volt egy felmérés, ahol jelesre vizsgázó érettségizőket egy év múlva visszahívtak és ugyanazokra a kérdésekre kellett válaszolniuk. Megírták újra a felméréseket, de már csak 5%-ra tudták teljesíteni.
(Ezt a felmérést teljesen egészséges gyerekekkel készítették.)
Van olyan iskola, ahol szinte minden feltétel adott, de korlátozott számban tudnak felvenni gyermekeket.
Jó lenne, ha a jövőben nagyobb hangsúlyt kapna a nyitott oktatás, ahol a gyerekek haladási tempójához igazítanák a tanulnivalókat. A tanárokra is nehéz terhet ró, hogy tartsák a tantervet. De felvetődik a kérdés, érdemes-e, ha csak 5% marad meg?
Vannak alapítványok, ahol nagyon jó lehetőségek vannak, de megkérik az árát és szintén korlátozott a létszám. Olaszországban pl. olyan "árnyéktanárok" vannak a normál iskolában, akik segítik a sérült gyerekeket tanulni, beilleszkedni, barátkozni.
A konklúzió levonását az olvasóra bízom. (Ne az legyen a megoldás, hogy Olaszországba kell kimenni.)
(Külföldön sem minden tökéletes.)
Ajánlott cikk:
http://downegyesulet.hu/olvasosarok/tudastar/oktatas/csengoszovaltas
Szocializáció, integráció
Az oktatás és fejlesztés nagyon fontos, amit már csecsemőkorban érdemes elkezdeni. A korai gyógypedagógiai fejlesztésekkel szinte mindenre meg lehet tanítani a Down-szindrómás gyerekeket. A fejlesztésben résztvevő gyerekek 1-2 éves korban járni kezdenek, megtanulnak beszélni és szobatisztává válnak. Ezeknek a gyerekeknek jó az utánzóképességük, szívesen tanulnak. A többségi iskolákban tanuló Down-szindrómás gyerekek és fiatalok teljesítménye minden területen évekkel haladja meg a speiális iskolákban tanulók eredményeit. Fiatal felnőttként bizonyos szakmákat, betanított munkákat jól elsajátítanak, amivel saját keresetük is lehet. Holland mintára Magyarországon is létesültek kiscsoportos lakóotthonok, ahol segített önálló életet élhetnek. Ezek az emberek ugyanúgy képesek részt venni a kultúrában és a sportban, mint bárki más. http://hu.wikipedia.org/wiki/
Miért jó, ha a DS gyerekek is többségi iskolákba járhatnak?
http://downegyesulet.hu/olvasosarok/tudastar/miert-jo-ha-a-ds-gyerekek-is-tobbsegi-iskolakba-jarhatnak
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


