A befogadó iskolától a társadalmi integrációig

"Képzeljünk el egy olyan iskolát, ahol öröm tanulni és tanítani, ahol minden gyerek minden területen az egyéni képességeinek megfelelően haladhat, mindeközben élményszerűen szerezhet ismereteket, és a különböző adottságú társaival való együttműködés mikéntjét is megtanulhatja." Dr. Tóth Ágnes

 -Hogyan kezdtek hozzá az integrációhoz?
-Hogyan zajlanak a mindennapok?
-Hogyan valósítja meg az egyéni bánásmódot egyetlen tanító egy 20-30 fős osztályban,   ahol kimagaslóan tehetséges és fogyatékkal élő gyermek is tanul?
-Milyen pedagógiai fogásokat alkalmaznak?
-Nem jelent többletterhet, többlet-frusztrációt egy tanár számára, hogy folyton     megosztja a figyelmét?
-Az integrációtól sokan azért zárkóznak el, mert attól tartanak, a testi és értelmi fogyatékkal élő osztálytársak béklyóként fogják vissza az ép gyerekek haladását. -Tapasztalatai alapján megalapozott ez a félelem?
-Hogyan tudják fenntartani a működésüket a hatályos törvényi keretek között?
-Mi az oka annak, hogy Magyarországon eleddig nem terjedt el nagyobb mértékben az integráció?

Ezekre a kérdésekre ad választ 
Lányi Marietta, a Gyermekek Háza néven ismert általános iskola igazgatónője.

  "– Amikor 1991-ben megnyitottuk a Gyermekek Házát, az vezérelt, hogy minden egyes gyerekben meglássuk az értéket, és minden egyes gyereket a saját útján vezessünk. Tananyag és ismeret helyett a gyerekeket helyeztük a középpontba, ezzel minden addig tanult pedagógiával szakítottunk. A névválasztás tükrözi idealizmusunkat: az iskolát egy nagy havas puszta közepén álló mézeskalács házikónak képzeltük el, amelynek minden ablaka hívogatón világít, ahol nemcsak az értelmiségi családok jól szocializált, nyugodt kislányai, hanem minden gyerek melegséget és elfogadást talál. Akkor még szó nem volt sérült gyerekekről, sem tehetséggondozásról."

 "Ki merem mondani, hogy mi olyasmit találtunk az integrációban, amitől emberileg és szakmailag lényegesen jobbak és többek lettünk."

A teljes cikket itt tudjátok elolvasni:
http://www.hetek.hu/arcok/201411/mindenki_lehet_nyertes  

„Egyszer volt, hol nem volt…”

Figyelmetekbe ajánlom ezeket az interjúkat:
  

„Egyszer volt, hol nem volt…”…volt egyszer egy „Oscar-díjas” gyermekhonlap
 



"– Kimondottan a gyermekkultúrára koncentráltunk, a mesék, versek, dalok és játékok mellett szerettük volna tájékoztatni a látogatókat a színvonalas színház, mozi és egyéb, gyermekek számára rendezett eseményekről is. A technika gyors fejlődésével már mesefilmek és egyéb „mozgó” tartalmak is megjelenhettek...
Igazából nagyon fontos volt számunkra, hogy a szülők számára is legyenek hasznos információk az oldalon, ugyanis nem titkolt célunk, hogy a gyerekeket a szüleikkel együtt ültessük le a gép elé, hogy ne magányos, izolált időtöltés, hanem örömteli, közös élmény legyen az Egyszervolt.hu tartalmainak böngészése...."
http://hetek.hu/eletmod/201401/egyszer_volt_hol_nem_volt

 A legnagyobb fogyatékosság a közöny
"Nagy a várakozás az egyik budai gyermekotthonban. Itt élnek a Csemeték, azok az állami gondozott gyerekek, akikről lemondtak a szüleik, és legtöbbjük valamilyen speciális ellátásra is szorul. Néhány év óta az ő életüket igyekszik szebbé tenni Snow Andrea, aki nem csak az ünnepek idején gondol rájuk. Andrea maratoni futó, és rendszeresen jó­tékony célokért áll a rajtvonalhoz. A jótékony futás­- nak köszönhetően a Csemetéknek már a második speciális felszereltségű kisbuszt készülnek meg­vásárolni."
http://hetek.hu/eletmod/201401/a_legnagyobb_fogyatekossag_a_kozony




  Egy csepp segítség
"Mindannyiunk életében adódhatnak váratlan fordulatok. Vannak, akiket legyűrnek a nehézségek, és vannak, akik a nehézségeken felülkerekedve mások számára is képesek reményt adni."
 
 http://hetek.hu/arcok/201401/egy_csepp_segitseg
 

A tudás további tudás forrása lehet

Sokkal nagyobb probléma van a közoktatással annál, mint amit a siralmas PISA-felmérés mutat, állítja Csapó Benő. A Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének vezetője többek között a pedagógusképzés fejlesztésében látja a kiutat....

" ...El kell gondolkodnunk azon, hol lesz a helyünk néhány év múlva a globális munkaerőpiacon, és azon, hogy milyen az esélyünk a nemzetközi tudományos-technológiai versenyben....

 ... Fontos lenne a kisgyermekkori nevelés megújítása, az első iskolai évek sikeresebbé tétele mindenki számára, és folyamatosan figyelmet kellene fordítani a lemaradások elkerülésére....

...Természetesen a döntéshozók munkáját nem lehet összehasonlítani a kutatókéval, de sok más országban valahogy mégis működik az a gyakorlat, hogy a beavatkozásokat alapos, tudományos igényű elemzések, hatástanulmányok előzik meg....

... Népszerűsíteni kellene a matematikát, fejleszteni kellene a matematikai gondolkodást már kisgyermekkorban is, most ebből szerepeltünk a legrosszabbul....

... Óriási mennyiségű ismeretanyag áll rendelkezésünkre arról, mit kellene tennünk ahhoz, hogy a negatív változásokat megfordítsuk."

Teljes interjú itt:
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/csapo_beno_a_tudas_tovabbi_tudas_forrasa_lehet/2361703/

„Ennek a gyereknek annál inkább családra van szüksége.”

Aranyanyu

 Szabolcs Judit gyógytornász több évtizedes szakmai sikerei után is elsősorban embernek vallja magát, s a szakember minősítést csak zárójelben teszi hozzá. Tevékenységét csodával határos gyógyulások, helyreállások kísérik. Csillagászati összegű keresetet biztosító amerikai praxist utasított vissza azért, hogy itthoni betegeit ellássa. Tevékenységére a Richter Aranyanyu Díj elnyerése után figyeltünk fel.

  – Több mint húsz éve foglalkozom gyermekekkel, nemcsak az egészségesekkel, hanem az úgymond sérültekkel is. Minden gyermek egy külön világ, és mindegyikük hoz valami rendeltetés-szerűt, amit szavakkal nem tudok pontosan kifejezni. Böjte Csabával értek egyet, aki szerint „van, akinek vér szerinti, és van, akinek Isten akarata szerinti szülei vannak”.
 – Biztos vagyok abban, hogy minden gyermeknek volna helye.


 – Rengeteg terápia és fejlesztő tréning létezik ugyan, de nagy kérdés számomra, hogy a sok bába között nem vész-e el a gyermek. A szaktudás ugyanis nem elég önmagában, meg kell találni a módját annak, hogy a fejlesztő gyógytornászok, gyógytestnevelő gyógypedagógusok, logopédusok, ilyen-olyan terapeuták tudását olyan módon alkalmazzuk, hogy a gyermek teljes személyisége kibontakozzon.

 Teljes interjú itt:
 http://hetek.hu/interju/201312/aranyanyu

Megdöbbentő eredmények

Csodálatos elme

 Nem a géneké az utolsó szó
http://hetek.hu/hatter/200709/csodalatos_elme 
"Én úgy gondolom, hogy még egy olyan tragikus
élethelyzethez, mint mondjuk egy Down-kóros vagy egy súlyos mentális problémával
küzdő kisgyermek megérkezéséhez sem úgy kell hozzáállni, ahogyan sok helyen
teszik vagy tanítják, azaz passzív elfogadással tekintve a történtekre.
Szerintem egy ilyen helyzetet nem szabad „elfogadni”, hanem aktívan, kemény
munkával és rengeteg szaktudással változtatni kell és lehet rajta."

Garas Dezső utolsó interjúja

„El kellett döntenünk, hogy magunkat szeretjük vagy a gyerekeket”

http://www.e-nepujsag.ro/op/article/garas-dezs%C5%91-utols%C3%B3-interj%C3%BAja


A 34.perctől kezdődik Balla Eszter és Garas Dezső interjúja:http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/01/05/22/DTK__D_Toth_Kriszta_show_2012_januar.aspx