"A haláltáborban váltam azzá, aki vagyok" Kertész Imre a FAS-ban

Kertész Imre, Nobel díjas magyar író egy friss nyilatkozatából idéznék. Nagyon megérintett. Nem, semmiképpen nem vonható párhuzam a Holokauszt borzalmai és egy fogyatékos kisgyermekkel megáldott család között. És persze minden hasonlat sántít.
De az üzenete általánosítható és tanulságos! Ez pedig az, hogy ha nehéz helyzetbe, megpróbáltatásba kerülünk, ez nem csapás, hanem lehetőség, hogy kihozzuk magunkból a maximumot és olyan értékeket, amik e nélkül soha nem jöttek volna ki!

...Arra a kérdésre, hogy eddigi életére visszatekintve inkább olyan dolgokat bánt meg, amelyeket nem tett meg, vagy olyanokat, amelyeket megtett, azt mondta: a betegsége okozta fájdalmaktól elvonatkoztatva úgy érzi, "csodálatos" élete volt. "Megéltem és megértettem a világot, és ezért egyáltalán semmit sem bánok"
"Mi lennék Auschwitz nélkül? (...) Semmi és egy senki. Egy átlagember" - mondta Kertész Imre.
Az író igennel felelt arra a kérdésre, vajon hálás-e azért, hogy "megtörtént" vele Auschwitz. A haláltáborban "váltam azzá, aki vagyok. Mit élhettem volna át Auschwitz nélkül? Mindazt, amit a többiek is mind megélnek" - mondta Kertész.
Hozzátette: sokat beszélnek a tehetségről, "de mi is az a tehetség (,...) egy készség, és van sok író, aki állandóan csak ír, és nem is rossz könyveket, nekem viszont ez a nyelv megtalálásáért folytatott küzdelem volt. (...) Nem én voltam tehetséges, hanem ahhoz kellett tehetséggel rendelkeznem, ami történt velem. Ki kellett ráncigálnom magamból a tehetséget, hogy meg tudjam fogalmazni azt a kivételes dolgot, ami történt velem" - fejtette ki Kertész Imre.

Az egész cikk megtalálható itt:
http://www.atv.hu/belfold/20130915-a-halaltaborban-valtam-azza-aki-vagyok-kertesz-imre-a-fas-ban