Szeresd embertársadat, mint önmagadat!

 Vajon mi lehet a kiút az intellektuális képességzavarból? Mi a legtöbb, ami – jelen tudásunk szerint – a genetikai rendellenességekkel élő emberek gyógyulásáért tehető?

 Az egész cikk a HETEKBEN olvasható!

 "Az intellektuális képességzavarral élő gyermekek még az 1900-as évek elején is nagy szégyennek számítottak. Mind szüleik, mind ők maguk nagy megaláztatásokon mentek keresztül. Ezért többnyire vagy otthon elzárva éltek, vagy kórházi jellegű intézetekben nagyon nehéz körülmények között. Az eugenika (a fajelmélet kiinduló filozófiája) az USA-ban indult, onnan került át a náci Németországba. Henry Herbert Goddard és több „tudós” tevékenysége nyomán az eugenikán alapuló szociálpolitika azt képviselte, hogy a mentálisan betegek és az értelmi fogyatékosok nem házasodhatnak. Hogy elejét vegyék a „defektes gén” átadásának, nemcsak bezárták őket, de milliókat sterilizáltak, gyakran a szüleiket is. Goddard élete végén, 1922-ben szerencsére megváltoztatta nézeteit: „Tévedtem… a gyengeelméjűség nem gyógyíthatatlan. 
A gyengeelméjűeket nem szabad szegregált intézményekben tartanunk."
Az a mérhetetlen kár azonban, ami a mozgalom következtében az intellektuális képességzavarral élő emberek társadalmi megítélésében keletkezett, sajnos csak nehezen gyógyul, és máig ható következményei vannak...

 Bár a „befogadó iskola mindenkinek” alapvető emberi jog, a gyakorlatban csak nagyon kevés intellektuális zavarral élő gyermek részesül ilyen nevelésben. Norvégia, Finnország, Anglia, Írország és Olaszország számítanak csak üde kivételnek – derül ki egy európai szervezet, az EASPD 2012-es kutatásából. „Magyarország csak formá­lisan biztosít befogadó nevelést. A rendszer nagyon lassan változik. A szegregatív oktatás tradíciója nagyon erős, és az attitűdök megváltoztatása nagy kihívást jelent” – áll az EASPD Barometer Research című jelentésének Ma­gyarországról szóló fejezetében...

 A többségi gyermekekkel együtt nevelt gyermekek jobban teljesítenek a sztenderdizált teszteken, hamarabb elérik az egyéni fejlesztési tervekben meghatározott célokat, és magasabbra emelkedik tanulási motivációjuk – derül ki a National Center for Education Restructuring and Inclusion 1995-ös eredményeiből és számtalan további kutatás metaanalíziséből.
A közhiedelemmel ellentétben a befogadó nevelés nemcsak a más fejlődésmenetű gyermekek számára hoz hasznot. A befogadás többségi gyermekekre történő hatását vizsgáló tanulmányok kivétel nélkül ugyanazzal a megállapítással zárulnak: nem rövidül a tanártól származó interakció ideje, és magasabbra emelkednek a többségi társak olvasási, matematikai készségei és helyesírásuk minősége. Egyetlen kutatási eredmény sem született 1970 óta, amely alá tudta volna támasztani, hogy az intellektuális zavarokkal vagy más fejlődési rendellenességekkel élő gyermekek elkülönített oktatása magasabb tantárgyi vagy képességbeli eredményeket okozott volna, illetve hogy befogadásuk hátrányos helyzetbe juttatná a többségi tanulókat..."

 „»Mentálisan retardáltak csoportja« nem létezik. Ha igaz az, hogy minden gyermek egyéni megközelítést igényel abban a tekintetben, hogy a legteljesebben fejlődjön, mennyivel inkább igaz ez azokra a gyermekekre, akik valamilyen hátránnyal születtek. Ez a rugalmas, egyéni különbségeket figyelembe vevő megközelítés minden gyermeknek jár...”(Menachem Mendel Schneerson)

Forrás:
http://www.hetek.hu/fokusz/201503/szeresd_embertarsadat_mint_onmagadat

(Dr. Bohács Krisztina)