2013. 08. 06.

Egy megható történet a szeretetről, elfogadásról, kitartásról.

Egy keresztény férfi ír arról, hogyan fogadták a HÍRT, hogy down szindrómás babájuk fog születni.
A "Down" szó hallatán vegyes érzelmek fakadnak fel, mind keresztényekben, mind nem hívőkben egyaránt, hiszen SOK ELŐÍTÉLET VAN ezzel kapcsolatban A KÖZTUDATBAN. Az alábbi család hozzáállása követendő példa lehet mindenki számára, akik hasonló helyzetbe kerülnek. Nekik duplán nehéz, hiszen két (!) downos gyermekkel élik az életüket, de viszont örömmel, sőt segítenek másoknak is, harcolnak is azért, hogy más legyen az ilyen emberek élete, és a szülők ne féljenek az ilyen, vagy hasonló helyzetektől. Mert tovább lehet és kell is menni ilyenkor, és bízni kell, hogy jó lesz belőle.


"2004 áprilisában felhívott az orvosunk, hogy közölje velem, hogy gyermekünk valószínűleg Down-szindrómás. Emlékszem, a kocsimban voltam és egyből  könnyek potyogtak a szemeimből,... " Az első gondolatom az volt: Istenem! Miért? Keresztényként átadtam az életemet Jézusnak,..."
"A következő hetekben, amíg a kedvenc  zenémet, Bachot hallgattam, vagy más dicséreteket, egyszer csak elvesztettem a kontrollt. Nagyon sírtam. A kocsiban, otthon, bárhol. A napszemüveg elhagyhatatlan kellék volt."
Gyermekként emlékeztem, az iskolánkban volt  egy Down kóros fiú. Ez 40 évvel ezelőtt volt, és ő elég súlyos volt...mindenki őt gúnyolta."... Amikor a boltban találkoztam családokkal ahol volt egy Down Szindrómás gyermek, arra gondoltam: "Mi a baj a szüleivel?"
"...egy ima közben Isten szólt hozzám. Ezt mondta világosan, mint a nap: Ez a tökéletes akaratom veled John. Azonnal békesség vett körül, és képes voltam elfogadni a jövőmet. Elmondtam feleségemnek is és mindketten tudtuk, hogy minden rendben lesz."

"Noah a legszeretetre méltóbb kisfiú, akit valaha ismertem. Mindig boldog. Mindig örömöt ad másoknak. Most 6 éves és ma azt mondta, hogy kössem be a biztonsági övemet, mert az kötelező. Aztán idesétál hozzám, átölel és azt mondja „ Köszönöm apa Mc Donalds”. Soha nem tapasztaltam, hogy valaki is megbámulta volna, vagy megfigyelte volna a fiamat, nekem ő hibátlan.
Egy másik meglepő dolog történt 2007-ben. Feleségem újra terhes volt, ezúttal boldogan gondoltunk arra, hogy Noahnak születni fog testvére, aki gondját viselheti majd, ha mi már nem leszünk. Igen! Nem sokkal később újra egy udvarias telefonhívást kaptunk Dr Crosstól.
Kitalálhatják, egy újabb Down Szindrómás bébi. Már tudtuk is hogy, hogy fogják hívni, Genev’e..."
.. ők ketten a mindennapi emlékeztetőim arra, hogy Isten útjai nem a mi útjaink.."
http://www.sandiegodownsyndrome.org/wordpress/our-story/
Nem elvetetni kell a babát, ha meghallja az anyuka, hogy nagy esély van arra, hogy downos gyermek fog megszületni. (Sajnos ez a hozzáállás, előítélet, félelem ott él sok emberben.) E miatt sokan rosszul döntenek, nem tudják milyen kedves gyermekről mondanak le és fosztanak meg az élettől.
Tudom sok egészséges életet is elvetetnek, ha csak egy pici esély  van arra, hogy valami baj lesz a babával.
Egy ismerősömnek mind a 3 gyermekénél azt mondták downos lesz, és egyik sem lett az.
Most általános iskolások és gimis, tehát nem az őskorban tévedtek ekkorát.
Amennyiben nem tévednek, akkor sincs baj, ők is emberek akik sok jót adnak nekünk.
Keresztényként könnyebb egy ilyen helyzetet feldolgozni, de tudok olyanokról is akik nem hívők és mégis tudták mi a helyes döntés, megbirkóznak ezzel a helyzettel és ők valahogy mások, mert egy nemes dolgot tesznek. Vannak olyanok is, akik örökbe fogadnak ilyen babákat. Nagy tisztelettel vagyok az ilyen emberek felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése