Szegregáció vagy Integráció?

                                       
                                    

Hova járjon óvodába?

Hol tanuljon a gyermek? Milyen lehetőségeik vannak?

Speciális iskolába vagy többségi iskolába írassuk be?

  Mi, szülők, sokan ezekre a -nem mellékes- kérdésekre keressük a választ. A gyermekünk töretlen fejlődése szempontjából mi a legjobb?  Mindenki a legjobbat szeretné megadni a gyermekének, hogy felnőttként, de már korábban is, könnyen be tudjon illeszkedni az adott közösségbe. 

 Szeretnék leírni egy-két személyes tapasztalatot, illetve megosztani néhány, beszélgetésekből származó információt. 

 Egyszer egy bevásárlóközpontban, egy csoport anyuka várakozott a pénztárnál az egyik üzletben,ahol én is vásároltam. Megdöbbentett, hogy hangosan arról tartottak eszmecserét, hogy egy többségi iskolába járó autista kisgyermek tornaórán nem tudta követni a balra-jobbra utasítást. Mindezt az egyik szülő felháborodva mesélte társainak. Nos, amíg a felnőttek ilyen kirekesztő módon viszonyulnak az ilyen helyzetekhez, addig a gyerekektől sem várhatunk mást.  

 Egy másik "élményem":játszótéren egy egészséges gyerek csúfolja a másikat, mert ő más, de a szülő nem szól rá, némán hallgatja. Ez is szomorú és elgondolkoztató.   Jó jel viszont, hogy egyre több olyan fórum van, ahol meg lehet ismerni a másként élő embereket. Nem jó előítéletek, tévképzetek miatt megpecsételni őket. Ők is emberek, és változni is tudnak, pláne, ha segítünk ebben nekik.

 Nem kis dilemmát jelent, hogy hova járjon a gyerek. A speciális iskolák sok fejlesztést kínálnak, ugyanakkor kérdés számomra, ha csak hozzájuk hasonló gyermekekkel vannak együtt, akkor a későbbiekben, hogy tudnak majd bekapcsolódni a társadalomba?
 A többségi iskolákba járók viszont nem tudnak annyi fejlesztésen részt venni, de tanulhatnak a többiektől. Ha a normál iskolában van megfelelő tanár, aki "szárnyai alá veszi" a gyermeket, sokat segíthet mind a tanulásban, mind a beilleszkedésben.
 Ahhoz, hogy többségi iskolába kerüljön valaki, azonban meg kell tanulnia alapvető viselkedési normákat, különben nem fogják befogadni őt.

 
 Sajnos a mai, magyar oktatási gyakorlat nem igen kedvez a gyerekeknek, mert például túl sok, sokszor felesleges információt kapnak. Nemrég volt egy felmérés, ahol jelesre vizsgázó érettségizőket egy év múlva visszahívtak és ugyanazokra a kérdésekre kellett válaszolniuk. Megírták újra a felméréseket, de már csak 5%-ra tudták teljesíteni.
(Ezt a felmérést teljesen egészséges gyerekekkel készítették.)
 Van olyan iskola, ahol szinte minden feltétel adott, de korlátozott számban tudnak felvenni gyermekeket.
 Jó lenne, ha a jövőben nagyobb hangsúlyt kapna a nyitott oktatás, ahol a gyerekek haladási tempójához igazítanák a tanulnivalókat. A tanárokra is nehéz terhet ró, hogy tartsák a tantervet. De felvetődik a kérdés, érdemes-e, ha csak 5% marad meg?
 Vannak alapítványok, ahol nagyon jó lehetőségek vannak, de megkérik az árát és szintén korlátozott a létszám. Olaszországban pl. olyan "árnyéktanárok" vannak a normál iskolában, akik segítik a sérült gyerekeket tanulni, beilleszkedni, barátkozni.
A konklúzió levonását az olvasóra bízom. (Ne az legyen a megoldás, hogy Olaszországba kell kimenni.)
(Külföldön sem minden tökéletes.)   

Ajánlott cikk:
http://downegyesulet.hu/olvasosarok/tudastar/oktatas/csengoszovaltas 

 
Szocializáció, integráció

Az oktatás és fejlesztés nagyon fontos, amit már csecsemőkorban érdemes elkezdeni. A korai gyógypedagógiai fejlesztésekkel szinte mindenre meg lehet tanítani a Down-szindrómás gyerekeket. A fejlesztésben résztvevő gyerekek 1-2 éves korban járni kezdenek, megtanulnak beszélni és szobatisztává válnak. Ezeknek a gyerekeknek jó az utánzóképességük, szívesen tanulnak. A többségi iskolákban tanuló Down-szindrómás gyerekek és fiatalok teljesítménye minden területen évekkel haladja meg a speiális iskolákban tanulók eredményeit. Fiatal felnőttként bizonyos szakmákat, betanított munkákat jól elsajátítanak, amivel saját keresetük is lehet. Holland mintára Magyarországon is létesültek kiscsoportos lakóotthonok, ahol segített önálló életet élhetnek. Ezek az emberek ugyanúgy képesek részt venni a kultúrában és a sportban, mint bárki más. http://hu.wikipedia.org/wiki/Down-szindr%C3%B3ma 

Miért jó, ha a DS gyerekek is többségi iskolákba járhatnak?
http://downegyesulet.hu/olvasosarok/tudastar/miert-jo-ha-a-ds-gyerekek-is-tobbsegi-iskolakba-jarhatnak