Új szemlélet az oktatásban, Új számonkérési mód ?

 Halottam olyan oktatási és számonkérési módszerről is, amikor 5.osztályos gyerekek úgy írtak földrajz témazárót,hogy a dolgozat kérdéseit ők állították össze otthon, majd a padtársukkal kicserélték, és házi feladatként otthon megoldották. Azalatt is, amikor összeállították a feladatsort, sok mindent megtanultak. Sőt! Alapos tudásra tettek szert ez alatt. Otthon, teljesen egyedül (szülői, testvéri és tankönyvi segítség nélkül), stresszmentes környezetben oldották meg a feladatokat. Köztudott, hogy a félelem, a drukk rontja a teljesítményt. Bár ez a fajta számonkérés, bizalmi alapon áll, de szerintem jó ötlet, megéri. Persze az is fontos az életre való felkészüléshez, hogy megtanuljanak nyilvánosság előtt, bátran beszélni.

 Az Orvosi Egyetemen azt tanítják, hogy az általános iskolás gyerekek 30-40 percet képesek egyhuzamban figyelni, utána minimum ugyanennyit, de inkább 1 óra szünetet kellene tartani ahhoz, hogy újból teljes koncentrálással követhessék az órai tananyagot.
Gondolom, ez nehezen megoldható, de hát, fel kell tennünk a kérdést, mi a fontosabb, mi a lényeg? Minél több információtömeget rájuk zúdítani, vagy -ugyan lassabb tempóban,- de a minőségre figyelni, hogy minél többen, minél maradandóbb tudást szerezzenek.

 Sajnos egyre több gyerek küzd tanulási zavarral, ami miatt fejlesztésen kell részt venniük. A fejlesztőpedagógusoknak egyre nagyobb gondot jelent iskolán belül, hogy minden gyerekkel megfelelő ideig foglalkozzanak. Nemcsak az óraszámra gondolok itt, hanem a minőségre is, hogyan tudnak foglalkozni a gyerekekkel. A másik reális probléma az, amikor a tanóráról kiviszik a fejlesztésre szoruló tanulót,és emiatt, előbb utóbb kirekeszthetik az osztálytársaik. Hozzáértéssel és megfelelően kell ezt kezelni. Az ilyen gyerekek instabillá válhatnak, bátorítani kell őket, hogy nincs velük baj, csak ők máshogy tanulnak. Tanítás után, a 8. 9. órában, vagy azután már elég fáradtak ahhoz, hogy eredményesen fejleszthetők lehessenek,  nem tudnak kellő figyelemmel részt venni azon.

 Minden gyerek számára jó lenne, ha a merev, egysíkú tanítási módszereket rugalmasabban használnák. Más és más tanulási módszerrel tanulnak, a könnyebben, illetve a nehezebben tanulók, -különösen az SNI gyerekek. "Amint megértik a szülők és a tanárok, hogy mindenkihez másképp kell hozzáállni, érdemben sokkal jobban tudnak majd segíteni. Vannak gyerekek akiknél a szókártyák, míg másoknál a verbális gyakorlatok, és vannak akiknél a szavakhoz kapcsolódó mozdulatsorok segítik a jelentés felismerését."(Így tanulnak ők)
 Az SNI gyerekeknél úgy látom nagyon hatásos pl. az értelmes mondókákat dallammal is kiegészíteni, vagy eljátszani, vagy képekkel illusztrálni a mondottakat.