A Memóriadó nevű játék egy igazán szórakoztató módja az elme
pallérozásának. Többek között a
rövidtávú memória és emlékezőképesség, a szerialitás, a
figyelemkoncentráció fejlesztésére alkalmas, de emellett az emlékezést segítő
stratégiai gondolkodás, a zavaró tényezők figyelmen kívül hagyása, illetve a
taktika is megjelenik. A játékleírás szerint 8 éves kortól ajánlott- a
tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a számkép biztos felismerése már
lehetővé teszi a játékban való
részvételt ennél fiatalabb korú gyermek
esetében is.
A játékszabály jól és könnyen értelmezhető. A játék során
egyre hosszabbodó számsorokat kell megjegyezni, a letevés sorrendjében. Az
önmagában kissé unalmasnak, monotonnak tűnő feladatot kiválóan színesítik az
elterelő kártyák , melyek megpróbálják az embert összezavarni. A rajtuk
szereplő kérdések, illetve feladványok „nehézsége“ változó, az egészen
egyértelműtől (pl. „Ki ül most veled szemben?“ vagy „Dobolj valamit az
asztalon!“) a valóban elgondolkodtatókig (pl. Mondj három szót, ami rímel a
„tesz“ szóra!; Mondd három különböző nyelven azt, hogy „szia“! ) A kérdések
gyakran mulatságosak is, illetve érdekesek, ami még szórakoztatóbbá teszi
megválaszolásukat
Pl. „Mit tennél, ha 24 órán keresztül láthatatlan lennél?“ ;
„Szárnyakat vagy kopoltyút szeretnél inkább?“) Egy- egy válasz kigondolása
közben tényleg annyira el lehet kalandozni, hogy akár már 3 számra sem
emlékszünk – velem ez megtörtént, és nagy nevetés lett a vége.
Az elterelő kártyák játék közbeni előfordulásának gyakorisága
jórészt a szerencse kérdése, hiszen a számkártyák megkeverése és szétosztása
során véletlenszerű arányban és megoszlásban fordulnak elő.
Ha valaki úgy érzi, egy játékos rosszul sorolta fel a
számpakli számait, lehetősége van kihívást intézni felé. Ekkor az adott személynek újra el kell
ismételnie a számokat, a kihívó pedig eközben ellenőrzi azt olyan módon, hogy
hátulról kezdve egyesével felfordítja a számokat, hogy mindenki lássa őket. Ez a lehetőség újabb izgalmakat rejt, hiszen
ha a kihívott téveszt, akkor neki kell
felvennie a számpakli összes kártyáját, de ha a kihívó emlékezett rosszul,
akkor őt éri a „büntetés“.
Egy 7 éves, magas intellektuális képességekkel rendelkező ADHD-s fiúval játszottam először a
játékot. Mivel Gergő magasan funkcionáló, jól gondolkodó fiú, ezért úgy
alakítottunk a játékon, hogy nem mindig, amikor sorra került egy játékos, akkor
el kellett sorolnia a számokat, hanem csak akkor ha narancssárga („elterelés“)
kártyát húzott. Így egymás után 8-10 számot is meg kellett jegyezni. A
kérdéskártya megválaszolása után, megpróbálta az illető felsorolni a számokat,
ameddig helyesen felsorolta, addig az a számpakli megmaradt, amelyik számtól
pedig rontott, azokat felvette. Ezután újból elismételtük milyen számok
szerepelnek a számpakliban - a megjegyzést segítve.
Az elterelő kérdések a gyermek számára unalmasak voltak, semmi értelmet nem talált benne: mivel nem volt mélyen gondolkodtató.
Mivel Gergő 5 esetből csak egyszer húzta fel a narancssárga kérdéskártyát, ezért ő végig bent maradt a játékban, a szerencse ez esetben erősen előjött.
Az elterelő kérdések a gyermek számára unalmasak voltak, semmi értelmet nem talált benne: mivel nem volt mélyen gondolkodtató.
Mivel Gergő 5 esetből csak egyszer húzta fel a narancssárga kérdéskártyát, ezért ő végig bent maradt a játékban, a szerencse ez esetben erősen előjött.
13 éves SNI fiúval is kipróbáltam a játékot, szabály
szerint. Elég nagy ellenállást váltott ki belőle, hogy a korongokon számok
szerepelnek, ő ugyanis diszkalkuliás, és a matematika területén tapasztalt
kudarcok miatt, erősen hárítja az ezzel összefüggésbe hozható feladatokat. A
játék során azonban könnyen feloldódott, versenyhelyzetet érzett, és mindenáron
le akart győzni. Ehhez különböző stratégiákat használt, amiket meg is osztott
velem. (Így képet kaphattam az emlékezetbe vésési technikájáról.) Az elterelő
kérdéseket átgondolás nélkül, hadarva válaszolta meg- így próbálta meg
csökkenteni az elterelés okozta zavart a megjegyzendő számsorozatban. A játék
végeztével újra megemlítette ugyan, hogy jobban örült volna, ha számok helyett
pl. képeket kell megjegyezni, de élvezte az „elmepárbajt“,ami a viselkedésén is
meglátszott. Sokat nevetett és küzdött a játék során.
Nagy előnynek
tartom, hogy a Memóriadó létszámtól
függetlenül játszható, így egyedül, vagy éppen nagy társasággal is jó szórakozást
nyújt.
/fejlesztő pedagógus ajánlásával/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése